Képfényező blog » Esküvő

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

Bejegyzések a(z) ‘Esküvő’ rovatban:

Roxi & Dávid

 

Különleges esküvő volt ez a Képfényező csapat életében – és igazából ezt az esküvő napján még nem is tudtuk: időközben (sok beszélgetés, és a Képfényező csapat életének alakukása után) Dáviddal meg is erősítettük a csapatot a jövő évre – ha jó alaposan nézegetitek a weblapot, már találkozhattok ennek első nyomaival. Node… ne szaladjunk ennyire előre. :)

Találkoztunk már korábban több esküvőn (sőt, Roxival nem is csak esküvőn), és a jegyesfotózást is élveztem – valahogy jó volt. Vannak emberek, akiknek kár bármit is mondani – egyszerűen ahogy egymásra néznek, egymáshoz érnek, összetartoznak, az szép. Ilyenkor próbálok nem zavarni, csak nézni-figyelni, és egy idő után fényképezni. No, Roxi és Dávid ilyen volt. Ilyenkor (is) jó fotósnak lenni…

Sok jót le tudnék még írni, de abban reménykedem, hogy a diavetítés elmesél úgyis mindent. A templomi szertartásból első ránézésre talán csak a szemnek látható szépség tűnik fel, de “második ránézésre”, az arcokat vizsgálgatva talán már több is – mivel hangfelvételünk nincs, el kell hinnetek nekem, hogy még a fényképezőgép mögött állva és a figyelmünket sokfelé osztva is egyértelműen jó volt hallgatni: világos volt, őszinte és életteli. Közel tíz évvel az esküvőm után már olyan szempontból is érdekes az esküvői prédikációkat hallgatni, hogy valamivel jobban tudom, mi vár a menyasszonyra-vőlegényre, mint amikor még mi is a “startvonalon álltunk” és hallgattuk… ezt az igehirdetést az én fülemnek jólesett hallani. (Remélem, hogy megmaradt nektek is sok minden belőle! :) )

Jó napunk volt minden szempontból. Nyilván sokat segített, hogy elég sokakat ismertünk már a társaságból, a jobb oldali kis csoportképen látható pároknak legalább két fontos, közös vonása van. Egyrészt az, hogy legkönyebben a táncparkett közepén lehetett őket egyszerre megtalálni :), másrészt mindannyiuk esküvőjén a Képfényező fotózott (és már azt is tudjuk, hogy ez milyen kockázatottakkal jár: azóta ketten is bekerültek a csapatba). :)

Befejezésként, és apró tanulságul talán még annyit levonhatunk az alábbi két kép alapján, hogy ha Dávid fenntartja magának (a képek alapján egyértelműen joggal) a “rocksztár” címként, akkor Roxi bejelentkezhet a “filmsztár” jelzőre. Akiről egy random pillanatban a táncparkett közepén ilyen képeket lehet fotózni (mert a mozdulat pont így történt, és a fénybe is pont így lépett be, stb.), az egyértelműen érzi a ritmust. :)

Fogadjátok szeretettek az esküvő képeiből készült (és reményeink szerint minden fontosat elmesélő) diavetítést, valamint néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén:

A képek kattintásra megnőnek ám! :)

Zsófi & Isti

Már a szentendrei, hajnali jegyesfotózás képeinél leírtam, hogy Zsófi esküvője mindenképpen megkülönböztetett figyelmet kapott – és emiatt nem tudtam kipróbálni, mi lett volna, ha nem így indul a nap. De tegnap óta biztos vagyok benne (mert valaki, aki eddig csak a képeket látta, megerősített benne), hogy emiatt a különösen barátságos tekintetű srác miatt 10 perc után hasonlóan éreztem volna. :)

Mindig jó persze olyan esküvőn fotózni, ahol évek óta ismerek sokakat, a családból és a barátok közül egyaránt – kevésbé kell megküzdeni azért, hogy az elejétől kezdve önmaga merjen lenni mindenki körülöttünk. De most talán jól érezhető már a diavetítés elejétől kezdve, hogy ezzel biztosan nem volt gondunk. És ez jó, mert mind Istit, mind Zsófit olyan, azonnal érezhető (és remélhetőleg a képeken is jól látható) szeretettel vették körül a barátaik, testvéreik, szüleik, amit önmagában jó volt látni, átélni – és ami igazából fontosabb, mint egy bármilyen látványos és drámai fellegekkel díszített égbolt, de persze azért ez utóbbinak is örültünk. :)

Fogadjátok szeretettel a végre-valahára elkészült diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén!

A képek kattintásra megnőnek ám! :)

Tünde & Federico

Az egyik kedvenc képem 2017-ből. :)

Ismét egy nemzetközi esküvőn járhattunk, és bár a névből sejthető, feltesszük azért bemelegítésnek a találós kérdést: milyen országból érkezhetett az alábbi társaság jelentős része? :)

Nem tudom, létezik-e a világon jellegzetesebb gesztikuláció. :)

Az esküvő pedig éppen úgy és éppen azért (is) volt jó, amire az ember egy legalább részben olasz társaságtól számít. Először is, mivel indul a nap, közvetlenül a nyakkendő felkötése után: naná, hogy espresso! :) És persze nagy, életteli társaság, rengeteg történés, pezsgés, egymásba nyakába boruló gratuláció, eleinte a táncparkettet (is) uraló gyerekek, akik egy idő után azért kidőltek… igen jópofán, a táncparkett szélén anya ölében vagy egy ottmaradt fotelben. :)

És persze nem véletlen azért az sem, hogy milyen magyar lányt (és családot) választ egy olasz vőlegény. Bár nem voltam ott, de Eszter elmeséléséből és főleg képeiből tudom-látom azt a szívet melengető közeget, ahonnan Tünde eljött, és nagyon-nagyon szeretem azokat a készülődős képeket, ahol egy széles mosolyba öltözött örömapa (is) igazgatja a ruhát nagy gonddal a lányán; és amennyire egy ilyen futó találkozásból megállapítható, a világ legkedvesebb bátyja is Tünde révén került az esküvőre. :)

Ezek után talán már az is érthető, hogy az alábbi kép ( Ⓒ Eszter) miért lett az egyik kedvenc menyasszony-portrém: a szemekben bújkáló összes vidámság, a játékosan elszabadult hajtincsek, a mosoly és a természetesség – minden benne van, amiért mi fél nap alatt megszerettük Tündét. Federico biztos tudna még mesélni, neki több ideje volt és lesz. :)

Mindjárt következzen is az esküvői diavetítés, a bejegyzés végén pedig egy válogatás a kedvenc képeinkből (amelyek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!):

Marcsi & Béci

Marcsinak és Bécinek több okból is hálásak vagyunk. Önmagában menő, hogy valaki egy egész hetes eseménysorozattal ünnepli az esküvőjét, az nagy öröm nekem (a fotósnak), hogy Budapest egyik legizgalmasabb épületébe, az Óbudai Gázgyárba megyünk fotózni – de az már végképp szokatlan, hogy a fotózás örömére az esküvő előtt egy héttel egy komolyabb összejövetelt is szerveztek a közeli Graphisoft Park nagyobbacska fái alá – igazán kedves volt tőlük. :)


Viccet félretéve azért a budapesti polgári szertartás után, már csak a színpompás sütemény hegyek-völgyek láttán is az a gyanúm, hogy nem bánta senki a kétszeri találkozást – így legalább kétszer is megünnepelhettük Marcsit és Bécit. Mindez nálunk is egy “dupla” blogbejegyzést ért, első felvonásként / bemelegítésként következzen az első hétvége és a gázgyári fotózás képeiből készült diavetítés, és néhány kiemelt kedvenc fotónk lentebb:

We <3 Balaton :)

Egy héttel később pedig a Balaton partján találkoztunk, az utóbbi idők legkellemesebb esküvői környezetében. Kellemes szellővel fújdogáló enyhe, napos, barátságos idővel, a földvári magasparton, a Balaton felett néhány tíz méterrel futó sétányon. Üde virágdíszekkel, szélben szálló türkiz ruhákkal, mindenféle felesleges idegeskedés vagy feszültség helyett egy jókedvű menyasszonnyal, és a cimborákkal egymást ugrató vőlegénnyel – olyan hangulatban, amit minden esküvőre szívesen magunkkal vinnénk. :)

Másodikként fogadjátok szeretettel a Balaton-parti diavetítést és kedvenc képeinket:

SaveSaveSaveSave

SaveSave

Hanna & Attila

Valójában minden fontosat leírtunk már a jegyesfotózás képeinél, úgyhogy gyorsan a lényegre, a fényképekre térhetünk. Mert persze fényképeztünk is, és igyekeztünk összes szeretetünket beletenni, de első sorban mégiscsak ünnep volt ez a nap nekünk is. Hiszen Hanna férjhez ment, méghozzá igazán szerethető férjhez. :) Az a Hanna, akihez gyerekkorunk óta (ki sem merem számolni, hány év alatt) sok-sok közös emlék köt minket – ahhoz az Attilához, akivel remélem, hogy a jövőben szintén lesznek majd közös emlékeink. A kezdet bíztató, már a gyerekeinknek is vannak: Zsombor korábban sosem járt még jegyesfotózáson, de az a Duna-kanyarban tett kirándulás neki is bejött. :))

Ráadásul úgy tűnt, hogy nálunk nagyobb és fontosabb személy is volt, aki szerette volna valami különlegessel meglepni őket: a templom és a vacsora közti időszakban olyan fényviszonyok és különleges időjárási elemek csillantak meg, amit esküvőn talán még sosem láttam, de úgy egyébként sem sűrűn. Fekete felhőkkel ÉS napsütéssel, szivárványos záporokkal – tiszta szerencse, hogy menet közben az országúton le tudtuk inteni az ifjú pár autóját, és a mezőre kiugorva a zuhé előtti utolsó pillanatokban néhány képre jók voltunk még. :)

Fogadjátok szeretettel a diavetítést és néhány kedvenc képünket lentebb, idézzétek fel ezzel ezt a szép napot – most is, meg jövőre (és utána, meg utána…) is! Isten áldjon titeket! :)

SaveSaveSaveSave

SaveSave

SaveSave

You are currently browsing the archives for the Esküvő category.