Képfényező blog » Esküvő

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

Bejegyzések a(z) ‘Esküvő’ rovatban:

Marcsi & Béci

Marcsinak és Bécinek több okból is hálásak vagyunk. Önmagában menő, hogy valaki egy egész hetes eseménysorozattal ünnepli az esküvőjét, az nagy öröm nekem (a fotósnak), hogy Budapest egyik legizgalmasabb épületébe, az Óbudai Gázgyárba megyünk fotózni – de az már végképp szokatlan, hogy a fotózás örömére az esküvő előtt egy héttel egy komolyabb összejövetelt is szerveztek a közeli Graphisoft Park nagyobbacska fái alá – igazán kedves volt tőlük. :)


Viccet félretéve azért a budapesti polgári szertartás után, már csak a színpompás sütemény hegyek-völgyek láttán is az a gyanúm, hogy nem bánta senki a kétszeri találkozást – így legalább kétszer is megünnepelhettük Marcsit és Bécit. Mindez nálunk is egy “dupla” blogbejegyzést ért, első felvonásként / bemelegítésként következzen az első hétvége és a gázgyári fotózás képeiből készült diavetítés, és néhány kiemelt kedvenc fotónk lentebb:

We <3 Balaton :)

Egy héttel később pedig a Balaton partján találkoztunk, az utóbbi idők legkellemesebb esküvői környezetében. Kellemes szellővel fújdogáló enyhe, napos, barátságos idővel, a földvári magasparton, a Balaton felett néhány tíz méterrel futó sétányon. Üde virágdíszekkel, szélben szálló türkiz ruhákkal, mindenféle felesleges idegeskedés vagy feszültség helyett egy jókedvű menyasszonnyal, és a cimborákkal egymást ugrató vőlegénnyel – olyan hangulatban, amit minden esküvőre szívesen magunkkal vinnénk. :)

Másodikként fogadjátok szeretettel a Balaton-parti diavetítést és kedvenc képeinket:

SaveSaveSaveSave

SaveSave

Hanna & Attila

Valójában minden fontosat leírtunk már a jegyesfotózás képeinél, úgyhogy gyorsan a lényegre, a fényképekre térhetünk. Mert persze fényképeztünk is, és igyekeztünk összes szeretetünket beletenni, de első sorban mégiscsak ünnep volt ez a nap nekünk is. Hiszen Hanna férjhez ment, méghozzá igazán szerethető férjhez. :) Az a Hanna, akihez gyerekkorunk óta (ki sem merem számolni, hány év alatt) sok-sok közös emlék köt minket – ahhoz az Attilához, akivel remélem, hogy a jövőben szintén lesznek majd közös emlékeink. A kezdet bíztató, már a gyerekeinknek is vannak: Zsombor korábban sosem járt még jegyesfotózáson, de az a Duna-kanyarban tett kirándulás neki is bejött. :))

Ráadásul úgy tűnt, hogy nálunk nagyobb és fontosabb személy is volt, aki szerette volna valami különlegessel meglepni őket: a templom és a vacsora közti időszakban olyan fényviszonyok és különleges időjárási elemek csillantak meg, amit esküvőn talán még sosem láttam, de úgy egyébként sem sűrűn. Fekete felhőkkel ÉS napsütéssel, szivárványos záporokkal – tiszta szerencse, hogy menet közben az országúton le tudtuk inteni az ifjú pár autóját, és a mezőre kiugorva a zuhé előtti utolsó pillanatokban néhány képre jók voltunk még. :)

Fogadjátok szeretettel a diavetítést és néhány kedvenc képünket lentebb, idézzétek fel ezzel ezt a szép napot – most is, meg jövőre (és utána, meg utána…) is! Isten áldjon titeket! :)

SaveSaveSaveSave

SaveSave

SaveSave

Kata & Dávid

Kata és Dávid esküvőjén sajnos nem tudtunk ott lenni (épp Hannáék esküvőjén voltunk aznap), de ez kivételesen nem is volt igazán nagy gond: ők első sorban azt szerették volna, ha kettejükről készítek néhány (sok? :) ) képet – azaz egy kreatív fotózásra kértek. Megtisztelő felkérés volt, ha jól emlékszem az elhangzottakra, akkor sokáig nem is terveztek hasonló képeket egyáltalán, de aztán valahol belefutottak a Képfényező fotóiba, és elhitték, hogy ez akár jó is lehet… kaptunk egy esélyt. Remélhetőleg sikerült élni vele, és tényleg saját magukat látják viszont a képekben. :)

Külön nagy pirospontot érdemelnek a vagányságuk miatt: olyan velem még sosem volt, hogy egy menyasszony rábólintson egy napkeltés, hajnali fotózásra (még úgy sem, hogy nem közvetlenül az esküvő napján fotózunk – de most Kata és Dávid megragadta a lehetőséget, amit én is csak az esélytelenek nyugalmával vetettem fel. Örültem neki, így ugyanis nem csak a szép fényeknek örülhettünk, hanem a tömeg hiányának is: nehéz volna máskor egy fotózás kedvéért pl. kiüríteni a Halászbástyát, vagy akár csak az amúgy gyönyörű fényeket és színeket biztosító Jezsuita lépcsőt. De ki korán kel… :)

Ízig-vérig budapesti sorozat lett, a város klasszikusan szép látképeivel – mivel én magam is nagyon-nagyon szeretem ezt a várost, élveztem ezt a reggelt, a Vár reggeli csendjétől a Szabadság-híd nyüzsgéséig mindenhol. Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képemet lentebb!

Sziszi & Dani

Sziszi és Dani esküvői képeivel zárjuk az idei évet, legalábbis ami az esküvőket illeti – és ez mindenképpen szép és méltó zárás. Ez volt az első év, amit Nikivel dolgoztam végig, és bár eleinte mi magunk sem tudtuk, hogy pontosan mire számíthatunk tőle, hamar kiderült, hogy a Képfényező csapat sokat erősödött vele – reméljük, sokáig látjuk még a fedélzeten. Hosszú értékelésbe nem kezdenék, mert ennek nyilván csapaton belül van a helye, egy jó kávé mellett… de azt például nem lehet nem észrevenni, hogy a Képfényező részletek iránti rajongása rá is átragadt, sőt – inkább csak erősített minket ebben. :)

Az alábbi képek egyik felét Niki fotózta, a másik felét én… nem árulom el, ki melyiket
(de a játék kedvéért kommentben lehet találgatni). :)

Lehetetlenül nehéz feladat volt akár a blogbejegyzéshez, akár a diavetítéshez képeket válogatni. Egyszerűen túl sok mindent nem szeretnénk kihagyni… pedig valamit muszáj. A reggeli készülődés olyan jó, békés, nyugodt, és valahogy érzelmileg, emberileg gazdag volt, hogy mint azt látni fogjátok, képtelenség igazán rövidre fogni. És van egy kép, ami valószínűleg egy életre belém égett: az esküvő napján, a készülődés közben bőven volt idő arra, hogy a smink után és az öltözés előtt Sziszi papája ölébe ültesse a lányát, és (ki tudja miről) hosszabban elbeszélgessenek. Ezek azok a pillanatok, amit én is szeretnék átélni, ha egyszer a pici lányunk férjhez megy. Hasonlóan kedves jelenet volt, amikor az egyik testvér felbukkanása után Sziszi eltűnt… a zongoraszót követve találtuk meg őket, így:

Daniról a templomban kiderült, hogy szereti váratlan kihívásokkal meglepni a fotóst (is)… :) Van ugyanis a képek között egy, ami csak annak lehet meglepő, aki velünk egy gyülekezetben nőtt fel, és sok pasaréti esküvőt látott – a csók valahogy nem a megszokott liturgia része. Mivel sokadszor fotóztam már itt, (elvileg) tudva, mikor mi következik, épp a templom hátuljában sétálgattam egy viszonylag nagylátószögű objektívvel, készülve az áldás utáni kivonulásra, amikor Géza megemlítette, hogy akkor most jöjjönamimégnemvolt… még megijedni sem volt időm, de magam sem tudom hogyan, az alábbi történelmi pillanat rákerült a kártyára, bizonyítékom van róla. :))

sziszi-dani-035

Alapvetően nehéz ám képeket válogatni már csak azért is, mert ők itt ketten… egyszerűen szépek. Jó rájuk nézni, és mint a képekből is kiderül – a szemükbe nézni különösen is. Úgyhogy néztünk is sokat, én azt hiszem, ennyi sok közelképet szemekről az egész eddigi pályafutásom alatt nem fotóztam. De már azon az említett balatoni jegyesfotózáson megjegyeztük, hogy az esküvőn sokat fogunk kék és zöld szemeket fotózni. :)

sziszi-dani-052

sziszi-dani-050

 

Következzen hát a „szezonzáró” diavetítés, Sziszi és Dani esküvőjéről. Köszönjük a türelmeteket, reméljük, hogy még ha hosszabban is dolgoztunk rajta, mint gondoltok, ezért legalább érdemes volt várni… :)

A bejegyzés végén pedig a nagy küzdelem után is hosszú válogatást találjátok a kedvenc képeinkből. :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Naómi & Tamás

A továbbolvasás előtt szeretnék megkérni mindenkit, hogy gondolkodjon el azon, milyen esküvőt szeretne – és írjon fel egy papírra öt kulcsszót (akinek már volt esküvője, az is felírhatja, hogy ma mit gondolna a legfontosabbnak). Akinek van kedve, hozzászólásként is beírhatja lentebb. :)

naomi-tamas-017

Jó volna látni valamiféle statisztikát, hogy egyes szavak milyen gyakran szerepelnek – mindenesetre azt hiszem, hogy bár talán nem lenne egészen toplistás, a “meghitt” és a “bensőséges” szavak azért elő-előkerülnének. Az oda vezető utat mégis sokszor rossz helyen keressük, azt hiszem. Pedig tulajdonképpen két képben benne van minden, ami Naómi és Tamás esküvőjét nehezen feledhetővé tette a számunkra – és ezek egyike sem igényel komoly szervezést vagy logisztikát… viszont kiderül, hogy egy esküvő mikor lesz bensőséges és meghitt. Például a nagy szeretettel, és kézzel egymásnak megírt levelektől, és attól, hogy ezen a napon is időt akartak és tudtak szánni arra, hogy kicseréljék, elolvassák, és jobban értsék, mit jelent mindez a másiknak, mit érez most. Másrészt, az talán nem véletlen, hogy a meghitt szavunkban ott bújik meg a hit. Az a hit, ami nem ül ugyan a kirakatba és nem tolakodik, de odafigyelő ember számára nyilvánvalóan áthat mindent, amibe ők ketten (és a család) belekeverednek. Egészen kis nüanszokból is meglátszik ám, amikor az imádság nem szertartás, hanem az élet megszokott része…

naomi-tamas-021naomi-tamas-030

Volt persze sok más szép élményünk is ezen a napon – még mielőtt valaki azt hinné, hogy a megható, torkunkba gombócot növesztő pillanatok kizárnák a sok mosolyt, ölelést, vidámságot és mókázást. És persze ezúton is köszönjük a lehetőséget, az Operaházban fotózni mindig különleges élmény. Amiért pedig különösen is hálásak vagyunk: elméletileg egy esős napot a fotós külön csapásként kellene megéljen, de ez olyan nap volt, hogy legalább háromszor kezdett el esni, és ugyanennyiszer éltük át, hogy eláll – majd kisüt a nap. És azok a pillanatok, amikor a napfény elkezdi szétnyitni a párát, egészen gyönyörű fényeket hoznak. :)
naomi-tamas-012

naomi-tamas-018

naomi-tamas-042

naomi-tamas-039

naomi-tamas-035

naomi-tamas-038

Van még sok-sok kedvenc képünk a bejegyzés végén, lapozzgassátok bátran – de elsőként hadd ajánljuk figyelmetekbe a diavetítést: szándékaink szerint segít újra átélni ezt a szép őszi napot. :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

You are currently browsing the archives for the Esküvő category.