Képfényező blog

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

Dóri & Tomi – első látásra…

Egy rövidke előzetes következik a “legvagányabb esküvői pár” címére pályázó Dóri és Tomi képeiből – mert aki aki talpig esküvőben is úgy dönt, hogy “ha nem veszem észre az esőt, olyan, mintha nem is lenne”, az már ember a talpán. :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Fanni & Attila

Ki korán kel… tudjuk mindannyian, annak jutalma bőséges. Ha fotózni megyünk, az sem mindegy persze, hogy merrefelé indul az ember hajnalhasadáskor, de ha mondjuk a Balaton-felvidék tanúhegyei veszi az irányt, a környezet mindenképp megkapóan szép lesz – a következő néhány kép elég egyértelműen magyarázza, miért szeretek annyira itt lenni, és miért ajánlom fel mindenkinek, hogy ha eljön, nagyon szívesen fotózom itt (és mutatok is egy-két jó helyet).

A környezet önmagában persze még kevés lenne ahhoz, hogy ennyire szeressem ezeket a képeket. Kell hozzá mindaz, ami talán ezen a pár képen is érződik: a vagányság, ifjúság, az az erő, amivel neki lehet és kell rugaszkodni az életnek, egymásra figyelő gondoskodás és figyelmesség… mindaz, amiről én írni nem tudok (marad a fénykép), de ami miatt még mindig annyira szeretek párokat fotózni: egyszerűen jó ránézni, szép látni azt, ami két embert összeköt. Attilát egy ici-picit ismertem már korábbról, Fannit nem, de most már örülök, hogy látni fogom őket még jövőre az esküvőn is. :)

Íme egy koránkelős nyári reggel, napkeltével, hegytetővel, szélben lobogó színes ruhával, valamint állítólag kezes bárányként viselkedő, de mégis csak egy lóerős paripákkal… :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Fanni & Geri – első látásra…

Jön, jön, jön… :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Dóri & Tomi

Messziről, fákon-bokron-leveleken át, és bárhogy nézve látszik rajtuk, hogy nekik ez nagyon jó, márpedig a lényeg éppen ez. Én legalábbis szeretem látni, amikor így házasodnak össze emberek, és most szombaton egész nap nézhetem. Már csak kettőt kell aludni… :)

Fanni & Geri

A szokásosnál személyesebb szálakkal kötődöm az alábbi képekhez, mondhatni családtagok… és ilyenkor mindig nehezebb / más / szokatlan a helyzet. Egy idő után azért azt hiszem, mind a hárman megszoktuk, és éppen ez a jegyesfotózás (egyik) lényege. Holnap már nyugodtabban mehetek az esküvőre, kezemben egy fényképezőgéppel. :)

A romantikusabb hangulat után ráadásul egy másik arcukat is megmutatták, és bár végül Cantona-t nem sikerült ideszerveznünk, a Joga Bonito hangulatot sikerült egy csinos cheerleader-rel feldobni – szerintem Geri úgysem cserélte volna el egy borostás francia csatárra. :)

 

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)