Képfényező blog

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

Zsófi & Isti

Már a szentendrei, hajnali jegyesfotózás képeinél leírtam, hogy Zsófi esküvője mindenképpen megkülönböztetett figyelmet kapott – és emiatt nem tudtam kipróbálni, mi lett volna, ha nem így indul a nap. De tegnap óta biztos vagyok benne (mert valaki, aki eddig csak a képeket látta, megerősített benne), hogy emiatt a különösen barátságos tekintetű srác miatt 10 perc után hasonlóan éreztem volna. :)

Mindig jó persze olyan esküvőn fotózni, ahol évek óta ismerek sokakat, a családból és a barátok közül egyaránt – kevésbé kell megküzdeni azért, hogy az elejétől kezdve önmaga merjen lenni mindenki körülöttünk. De most talán jól érezhető már a diavetítés elejétől kezdve, hogy ezzel biztosan nem volt gondunk. És ez jó, mert mind Istit, mind Zsófit olyan, azonnal érezhető (és remélhetőleg a képeken is jól látható) szeretettel vették körül a barátaik, testvéreik, szüleik, amit önmagában jó volt látni, átélni – és ami igazából fontosabb, mint egy bármilyen látványos és drámai fellegekkel díszített égbolt, de persze azért ez utóbbinak is örültünk. :)

Fogadjátok szeretettel a végre-valahára elkészült diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén!

A képek kattintásra megnőnek ám! :)

Barbara & Dani

A nyáron ismét sokat kirándultunk a Balaton-felvidéken, és felkerült néhány hely a listára, ahova mindenképpen szeretnénk elvinni valakit fotózni – így jutott Daninak és Barbarának a Halom-hegy tetején épült kilátó. Komolyan vették, hogy hegytetőre megyünk, tisztességesen bemelegítettek (azért nem feledve, hogy borvidéken vagyunk)… :)

Utána már csak a magasságot kellett leküzdeni, és feljutni a hegytetőre – ez van, akinek kényelmesebben sikerült, és van, aki ismerkedni a kezdett a házasság nehezebb oldalaival is. :))

A hegy tetején azért a kilátás, a környezet és a (még a hely adottságaihoz képest is szép) naplemente megtette hatását, picit azért változott a hangulat. Még pár nap az esküvőig, reméljük, hogy a teherbírást, a vidámságot és a külvilágot kizáró egymásra figyelés képességét is megőrzitek. :)

(a képek kattintásra megnőnek ám! :) )

Tünde & Federico

Az egyik kedvenc képem 2017-ből. :)

Ismét egy nemzetközi esküvőn járhattunk, és bár a névből sejthető, feltesszük azért bemelegítésnek a találós kérdést: milyen országból érkezhetett az alábbi társaság jelentős része? :)

Nem tudom, létezik-e a világon jellegzetesebb gesztikuláció. :)

Az esküvő pedig éppen úgy és éppen azért (is) volt jó, amire az ember egy legalább részben olasz társaságtól számít. Először is, mivel indul a nap, közvetlenül a nyakkendő felkötése után: naná, hogy espresso! :) És persze nagy, életteli társaság, rengeteg történés, pezsgés, egymásba nyakába boruló gratuláció, eleinte a táncparkettet (is) uraló gyerekek, akik egy idő után azért kidőltek… igen jópofán, a táncparkett szélén anya ölében vagy egy ottmaradt fotelben. :)

És persze nem véletlen azért az sem, hogy milyen magyar lányt (és családot) választ egy olasz vőlegény. Bár nem voltam ott, de Eszter elmeséléséből és főleg képeiből tudom-látom azt a szívet melengető közeget, ahonnan Tünde eljött, és nagyon-nagyon szeretem azokat a készülődős képeket, ahol egy széles mosolyba öltözött örömapa (is) igazgatja a ruhát nagy gonddal a lányán; és amennyire egy ilyen futó találkozásból megállapítható, a világ legkedvesebb bátyja is Tünde révén került az esküvőre. :)

Ezek után talán már az is érthető, hogy az alábbi kép ( Ⓒ Eszter) miért lett az egyik kedvenc menyasszony-portrém: a szemekben bújkáló összes vidámság, a játékosan elszabadult hajtincsek, a mosoly és a természetesség – minden benne van, amiért mi fél nap alatt megszerettük Tündét. Federico biztos tudna még mesélni, neki több ideje volt és lesz. :)

Mindjárt következzen is az esküvői diavetítés, a bejegyzés végén pedig egy válogatás a kedvenc képeinkből (amelyek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!):

Roxi & Dávid – első látásra…

Az első képek kezdenek előkerülni Roxi és Dávid esküvőjéről… úgyhogy egy csokorra valót mutatnánk, amíg a többin dolgozunk. :)

(a képek kattintásra egész nagyra nőnek ám! :) )

Tünde & Federico

Szép ez a város… nagyon szép. Ezzel még nem is nagyon szokott senki vitatkozni. De hogy megnyugtató, csendes, lelkünket üdítő sétákat lehetne tenni a város közepén, a Lánchídnál, az Alagútnál vagy a Várban: ez már meglepőbb. Pedig semmi más nem kell hozzá, csak egy jó vekker, és a biztos elhatározás. Tünde és Federico eljutott az elhatározásig, és ezért igen hálás vagyok nekik. Az utóbbi évek során fotóztam sokat Budapesten, de ezek itt a kedvenc képeim hosszú idő óta. :)

Rövidesen következnek az esküvő képei is, de addig még gyönyörködjetek velünk együtt az ébredező városban, és az összetartozás szépségében a következő diavetítéssel, és néhány kedvenc képünkkel a bejegyzés végén:

A bélyegképekre kattintva előbújnak a szélesvásznú képek is! :)