Képfényező blog

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

Dalma & Zoli

Volt egy pont az év során, amikor úgy éreztük, hogy elértük a határainkat, több esküvőt már nem fogunk elvállalni. És nem sokkal utána érkezett egy kérdés: Balaton-felvidék, Szent György-hegy, október vége, ősz, … és akkor a Lengyel-kápolnáról még nem is tudtunk (ők sem). Ennek nem tudtunk ellenállni: a környezet illetően ennél jobban nem szeretünk semmit.

Ráadásul szép lassan, lépésről lépésre kiderült, hogy nem csak a környezet lesz szerethető. Az első fontos lépés volt, amikor kiderült a beszélgetés közben, hogy lesz templomi szertartás, mitöbb ez fontos.

Aztán ellátogattunk a környékre, először a jegyesfotózás kedvéért. Mit is mondhatnék: az idei év egyik csúcspontja volt, rögtön a tavasz kezdetén – hálásak lehetünk, parádés fényeket is kaptunk ajándékba, de Dalmáék is hozzátették, ami rajtuk múlott. Felmásztak… mit felmásztak, igazából mi kapaszkodtunk Dalma után, aki a szélben úszó kis fehér ruhában csak úgy suhant felfelé a Csobánc tetejére. Én pedig csak néztem és fényképeztem őket – és már láttam, hogy jó lesz. :)

Aztán eljött az esküvő napja is. Testvérek, akiket egy szempillantás alatt meg lehetett győzni, hogy ugorjunk ki a faházakból az őszi napsütésbe készülődni. Szülők, akik aggódó és párás tekintettel kísérték Dalmát és Zolit – keressétek csak az arcokat a diavetítésben, jó lesz. Barátok, akik igazi fieszta-hangulatot varázsoltak az éjszakában. Kiderült, hogy minden szempontból jó helyre jöttünk. :)

Ezek az igazán fontos dolgok, de azért a fotósnak van még más is, ami számít. Az Ősz. A színek, a kissé párás-fátyolos fény, a napfény, amiért oly hálásak vagyunk… amitől a Balaton-felvidék talán legszebb barokk temploma, Szigliget sziluettje, és a színes szőlők is legszebb arcukat mutatták fel.

Egy szó mint száz: szerettük nagyon. Minden évet így szeretnék befejezni ezentúl. :)
Fogadjátok szeretettel a diavetítést (külön köszönjük Dalmáéknak a kiváló zene-ajánlatokat is) – nekem hosszú idő óta a kedvencem. Az ide utolsó esküvős bejegyzést pedig egy válogatás zárja a legjobbnak vélt képeinkből:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Helga & Sanyi

Helga és Sanyi személyében egy nagyon kedves párt ismertünk meg. Október elején, a még javában tomboló őszi nyárban tartották esküvőjüket Szentesen. Korábban még sosem jártam ebben a városban, de mostantól mindig Helga és Sanyi fog róla eszembe jutni. Engedjétek meg, hogy bemutassam csapatunk legújabb tagját, a Képfényezőt még magasabb szintre emelő drónt :), itt láthattok is egy képet, melyet Ő készített.

A legtöbb párral ellentétben Helgáék nem szerették volna, ha a készülődés pillanatairól is készülnek fényképek, így az esküvő napján csak délután kezdődött számunkra a munka. A szertartás után egyből a vacsora helyszínére érkeztünk, hiszen a kreatív fotózásra Attilával már korábban sor került. Nem volt más dolgunk, mint megörökíteni az eseményeket a szertartástól kezdve a fergeteges buli tetőpontjáig. Nem volt itt hiány meghatódott örömkönnyekből és őrült, erezdelahajamat partyból sem. Nagyon jól éreztük magunkat, és máskor is szívesen visszatérünk Szentesre.

(* innentől Attila): amíg a kreatív fotózásnak helyszínt adó tóalmási kastélyhoz autóztunk, elég sok időnk volt beszélgetni. Eközben igen sok közös pont kiderült – Helga hasonló kutatói pályán játszik, mint én szűk 10 évig (amúgy nagyjából a szomszéd épületben), Sándor pedig egészen hasonló informatikai pályán mozog, mint én az utóbbi években. Aztán ahogy beszélgettünk a világ különféle dolgairól, kiderült, hogy igen sok mindenről hasonlóan gondolkodunk – és ez nem is lepett meg igazán. Nem tudom megmondani, mi az oka, hol vagyunk benne mi magunk a képeinkben – de évek óta a legtöbb esetben olyan párok találnak meg minket, akikkel sok fontos dologról elég hasonlóan gondolkodunk… és ez nagyban megkönnyíti a munkánkat is.

Van viszont egy terület, ahol nagyon különbözőek vagyunk: a táncparkett. És ez jót tett az estének… :) Kicsit szinte váratlan is volt, hogy milyen lendülettel vetette magát a buliba Helga és Sanyi – és amikor a buli tetőfokán talpig menyecskében és újemberben, két tűzpiros boxkesztyűvel befutottak, már olyan tűzbe jött értük a közönség, hogy ahhoz képest bármely ökölvívógála elbújhatott volna. :)

Végül, még a diavetítés előtt ki kell emelnem a kedvenc pillanatomat – egy, nagyjából láthatatlanul maradt jelenetet. A nyitótánc előtt igyekeztem keresni egy pontot magamnak úgy, hogy a násznéppel szemben helyezkedjek el – általában kerem ilyenkor az embereket a háttérben (még akkor is, ha a koreográfiát nem feltétlen “szemből” látom). Sokszor olyan jók az arcok… de most, ahogy a nagyikat néztem-néztem, egy időre fényképezni is elfelejtettem. Nem tudom pontosan, mi minden juthatott eszükbe, de a végén egymás vállán törölgették a könnyeiket.

A többit már hagyjuk meg a diavetítésnek, és a lentebb összeválogatott kedvenc képeinknek (érdemes átpörgetni, néhány jó arcot fogtok még találni). :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Anikó & Imi – első látásra…

Azt hiszem, Anikó és Imi is igazán szerencsésnek mondhatja magát az idén beköszöntött őszi tavasz miatt, gyönyörű színek és fények tették még szebbé esküvőjük napját. Erről a napról szeretnénk nektek mutatni néhány képet, amíg a többi fotón dolgozunk.

Dalma & Zoli – első látásra…

Dalma és Zoli esküvője igazi jutalomjátéknak ígérkezett, színpompába burkolózó Balaton-felvidékkel, őszi napsütéssel, az ország egyik legszebb helyen épült kápolnájával… nézzétek csak az első képeket:

Kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Saci & Gyuri

Kezdjük a legnyilvánvalóbb, szembetűnő ténnyel: bár önmagában egy remek helyszín nem tesz jóvá egy esküvőt – de biztos nem is zavar. Márpedig Balatonfüred tetején, a Tihanyi-félszigetre és a Balatonra néző panorámával, a környező szőlőkkel, egy “már az ükapja is kertész volt” szintű angol kertésznek is becsületére váló kerttel a Villa Vitae mindenképp előnyére vált a napnak.

Ami még fontosabb: mindezek mellett kaptunk egy végtelenül jókedélyű, felszabadult párt, és olyan testvéreket, szülőket, akik között alapvetően élmény volt a nap. Amikor móka-kacagás ideje volt, széles jókedv; amikor az érzelmesebb helyzetekhez értünk, láthatóan átélt pillanatok, sokatmondóan párás tekintetek… így összességében még a fotós dolgát igencsak megnehezítő nyári verőfény mellett is jó dolgunk volt. :)

A családból is ki kell azonban emeljünk egy párt – igazi, életteli, összekacsintós jópofasággal, humorral, vagánysággal, és nem utolsó sorban táncos lábakkal. Ilyen nagymamit, nagypapit kívánunk mindenkinek… őket pedig az Isten éltesse még sokáig együtt! :)

A szertartáshoz még egy megjegyzés: az utóbbi években láttunk már több, nagyon szimbolikusnak és komolynak gondolt, az évszázados hagyományokat helyettesítő rítust, különféle anyagok összeöntésével például – de a legkézenfekvőbb, és a nyári meleghez leginkább illő megoldással én most találkoztam először. A hideg rozét és a szódát az Isten is fröccsnek teremtette, ráadásul e kettő kétféle színnel bír, összekeverve pedig egy harmadikkal, így hát igazán tökéletes párosítás e célra – íme, egészségetekre. :)

És ha már tánc: a nyár egyik, ha nem a legnagyobb bulija volt Saci és Gyuri esküvőjén, amihez igen sokat hozzátettek ők maguk, de a cimboráknak is kijár a dícséret, és nemkülönben a család többi tagjának – a fent említett nagyiék mellett volt még néhány, egészen csiszolt technika a parketten…

Méghozzá azon parketten, ami mellett a feszített víztükör szinte kínálta magát egész este… nem csak néhány szép tükörképpel kiegészített bulifotóhoz. Nem is lepődtünk meg igazán, amikor éjfélhez közeledve felharsant az “Ússzál Gyuri!” kórus – de arra mi sem számítottunk igazán, hogy pillanatokon belül csobban, és mindennemű hezitálás nélkül le is tudja a távot. Sacinak becsületére váljon, hogy nem bújt el az úszást követő ölelés elől sem… :))

Mindent persze nem lehet szóban elmesélni, következzenek inkább a képek; először a diavetítés, majd lentebb néhány kedvenc fotónk:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!