Képfényező blog

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

Juli & Hein

Kézenfekvőnek tűnik, de talán még sosem éreztem ennyire egyértelműnek: természetes embereket a természetbe! Mondhatnám közhelyes… de ettől még nagyon igaz. Ennyire világos tekintetű, őszinte és természetes emberekkel ritkán találkozom – és bár a fotózás előtt gondolkodtunk, hova is menjünk, visszanézve nem is értem, mi más juthatott volna eszünkbe a Börzsöny helyett. Hála Istennek nem is jutott más eszembe, ott voltunk, és jó volt. :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Gyöngyi & Szabolcs – első látásra…

Az idei év elég szűkmarkúan bánik az igazi téli napokkal – de jókor voltunk jó helyen: következzen egy igazi, télies esküvő előzetese. :)

Eszter, Roli és a Fiúk

Eszert és Rolit 2018 őszén fotóztam először, amikor kisbabáikat várták.

Alig több, mint egy év elmúltával ismét lencsevégre kaphattam őket, Peti és Marci 1 éves szülinapja alkalmából.
December egyik legborúsabb napjára tűztük ki a fotózás időpontját, de szerencsére volt a lakásnak néhány olyan zuga, ahol a beszűrődő világosság megfelelő körülményeket biztosított a fényképek elkészítéséhez.
Borús idő ide, vagy oda, a család minden tagjából áradó szeretet csodás képeket eredményezett. Fogadjátok őket szeretettel!

Gyöngyi & Szabolcs

Egyfajta kis ünnep ez a bejegyzés nekem: egy fotózástól ennél többet és jobbat nem várhatok. És most végre itt van, felkerül a blogra, megmutathatom mindenkinek. :)

Először csak azt tudtam, hogy jó helyre fogunk menni – mert Gyöngyiék hagyták magukat rábeszélni, hogy megmutassak néhányat a kedvenc helyeimből a Balaton-felvidéken. Aztán kiderült, hogy igen szép időt is kaptunk, afféle őszi nyarat. E kettő elég is lenne, ha tájképfotózásra készültem volna, de valahogy olyankor mindig hiányolom a tájból az embert.

Viszont, ami csak fényképezés közben (mondjuk a 20. másodpercben) derült ki: Gyöngyit és Szabolcsot ajándékba kaptam ehhez a naphoz. Nézzétek meg, bármelyik képet a vetítésből vagy a lentebbi válogatásból – ilyen az, amikor két ember valahogy szebbé teszi egymást. Mert az összes olyan pillanat, ahol együtt vannak, egymáshoz érnek vagy valamilyen formában összetartoznak, egyszerűen szép.

Na, ezekért a pillanatokért lettem esküvői fotós – bár fura ezt leírni, mert ehhez egyébként még esküvőre sem lenne szükség, elég hozzá két ember, akik egymást szeretik; és egy rászánt délután/este. De itt és most esküvő is lesz, méghozzá hamarosan – mindezek után talán érthető, hogy némi lelkesedéssel várom… :)

Ha mindezt összeadjuk a Tihanyi-félsziget magaslataival, a Sajkodi-öböllel és az őszi színpompával akkor ezt kapjuk:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :

Dóri & Tomi

Volt ezen az esküvőn két ember, akiket kicsit talán irigyelek is, és mindenképpen felnézek rájuk – biztosan kellettek ahhoz, hogy ennyire jó legyen ebbe a családba becsöppenni. :) Nem ez volt az első alkalom, hogy egy esküvőn jártam Dóriék családjában, és már azt a kb. 7 évvel ezelőtti blogbejegyzést is azzal indítottam, hogy jól éreztem magam ott a sok testvér között. Most is ez jutott először eszembe, amikor elkezdtem a gondolataimat összeszedni… végtelenül kedves pillanatok és jelenetek voltak ezek, egyszerűen olyan volt a légkör, amit ritkán érzek.

ű

A második, amit kiemelnék, Dóri és Tomi vagánysága: mert az, hogy valaki az esküvője napján nem valamiféle lelki összeomláson megy keresztül az eső miatt, már önmagában menő. De hogy az esőt észre sem véve induljanak neki az arborétumnak a fotózásért (“hiszen van esernyőnk”), arra már egy esőben született és felnőtt norvég vagy breton legény és leány is elismerően csettintene. Igyekeztem hát felnőni a feladathoz, és az esőt (és sarat) láthatatlanná téve az amúgy szépséges őszi színeket hazahozni:

Mivel Kálmán bácsitól azt tanultuk, hogy két gondolat kevés, négy pedig már sok; harmadikként és utoljára pedig annyit szeretnék kérni, hogy aki idáig eljutott, és mindjárt elkezdeni a képeket és a diavetítést nézegetni, az egy valamire figyeljen még nagyon: a templomban az arcokra. Mert ez végre egy olyan templomi szertartás volt, ami telve volt élettel. Nem bohóckodással, hanem örömmel. Amibe belefért a gyerekek legjobb olasz filmeket idéző bevonulása az elején; az igehirdetés közben is élő arcok és sokféle érzelem éppúgy, mint a fogadalomtételkor a háttérben imádkozó szülők és család (ez éppen az a háttér, ami az első bekezdésben írottakhoz oly sokat adhat Dóriéknak is a jövőben).

Nézzétek hát a diavetítést vagy a kedvenc képeimet lentebb; mindenhol csak az arcokra, tekintetekre figyeljetek, egy élmény lesz! :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)