Képfényező blog

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

Lia & Manó – első látásra…

Családi okok miatt (csökken az átlagéletkor :) ) az idei év a szokásosnál visszafogottabb lesz a Képfényező háza táján, de azért nem maradunk egészen esküvők nélkül. Következzen is az előzetes az idei első esküvőről – Lia és Manó főszereplésével. :)

 

Dalma & Zoli

Volt egy pont az év során, amikor úgy éreztük, hogy elértük a határainkat, több esküvőt már nem fogunk elvállalni. És nem sokkal utána érkezett egy kérdés: Balaton-felvidék, Szent György-hegy, október vége, ősz, … és akkor a Lengyel-kápolnáról még nem is tudtunk (ők sem). Ennek nem tudtunk ellenállni: a környezet illetően ennél jobban nem szeretünk semmit.

Ráadásul szép lassan, lépésről lépésre kiderült, hogy nem csak a környezet lesz szerethető. Az első fontos lépés volt, amikor kiderült a beszélgetés közben, hogy lesz templomi szertartás, mitöbb ez fontos.

Aztán ellátogattunk a környékre, először a jegyesfotózás kedvéért. Mit is mondhatnék: az idei év egyik csúcspontja volt, rögtön a tavasz kezdetén – hálásak lehetünk, parádés fényeket is kaptunk ajándékba, de Dalmáék is hozzátették, ami rajtuk múlott. Felmásztak… mit felmásztak, igazából mi kapaszkodtunk Dalma után, aki a szélben úszó kis fehér ruhában csak úgy suhant felfelé a Csobánc tetejére. Én pedig csak néztem és fényképeztem őket – és már láttam, hogy jó lesz. :)

Aztán eljött az esküvő napja is. Testvérek, akiket egy szempillantás alatt meg lehetett győzni, hogy ugorjunk ki a faházakból az őszi napsütésbe készülődni. Szülők, akik aggódó és párás tekintettel kísérték Dalmát és Zolit – keressétek csak az arcokat a diavetítésben, jó lesz. Barátok, akik igazi fieszta-hangulatot varázsoltak az éjszakában. Kiderült, hogy minden szempontból jó helyre jöttünk. :)

Ezek az igazán fontos dolgok, de azért a fotósnak van még más is, ami számít. Az Ősz. A színek, a kissé párás-fátyolos fény, a napfény, amiért oly hálásak vagyunk… amitől a Balaton-felvidék talán legszebb barokk temploma, Szigliget sziluettje, és a színes szőlők is legszebb arcukat mutatták fel.

Egy szó mint száz: szerettük nagyon. Minden évet így szeretnék befejezni ezentúl. :)
Fogadjátok szeretettel a diavetítést (külön köszönjük Dalmáéknak a kiváló zene-ajánlatokat is) – nekem hosszú idő óta a kedvencem. Az ide utolsó esküvős bejegyzést pedig egy válogatás zárja a legjobbnak vélt képeinkből:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Anikó & Imi

A sárospataki jegyesfotózás után Anikó és Imi esküvőjére nem kellett messzire utaznunk, hiszen egy debreceni helyszínen volt. Az időjárásra nem lehetett panaszunk, hiszen nagyon kellemes, az őszt meghazudtoló meleg volt aznap. Anikó készülődése után ki is használtuk a jó időt és a gyönyörű őszi színeket, így sikerült néhány szép menyasszonyi portrét készítenünk a Nagyerdőn.

Az esküvőnek nem más, mint Debrecen legpatinásabb temploma a Szent Anna székesegyház adott otthont. A szertartás után kicsit izgultunk, hogy sikerül-e tartanunk magunkat a programhoz, és elcsípjük-e a kreatív fotózásnak helyszínt adó Zeleméri Templomromnál a lemenő nap utolsó sugarait, de szerencsére még épp időben értünk oda, így a nap legjobb fényeit használhattuk a páros fotók elkészítéséhez.

Ezek után már nem volt más hátra, mint a hivatalos programok után átadni magunkat a lakodalom forgatagának. Egy igazi magyar esküvőben vettünk részt, ékesszólású vőféllyel, és rengeteg hegedűszóval. Más feladatunk nem is volt, mint megörökíteni a lagzi pillanatait. Számomra nagyon emlékezetes maradt, ahogy a két örömanya egymásba kapaszkodva figyelte az ifjú pár első közös táncát, örültem, hogy pont előttem volt egy fényképezőgép, így talán senki nem vette észre a szememben csillogó könnyeket.

Ezek után következzen a diavetítés, majd a kedvenc fotóinkból egy válogatás.

Helga & Sanyi

Helga és Sanyi személyében egy nagyon kedves párt ismertünk meg. Október elején, a még javában tomboló őszi nyárban tartották esküvőjüket Szentesen. Korábban még sosem jártam ebben a városban, de mostantól mindig Helga és Sanyi fog róla eszembe jutni. Engedjétek meg, hogy bemutassam csapatunk legújabb tagját, a Képfényezőt még magasabb szintre emelő drónt :), itt láthattok is egy képet, melyet Ő készített.

A legtöbb párral ellentétben Helgáék nem szerették volna, ha a készülődés pillanatairól is készülnek fényképek, így az esküvő napján csak délután kezdődött számunkra a munka. A szertartás után egyből a vacsora helyszínére érkeztünk, hiszen a kreatív fotózásra Attilával már korábban sor került. Nem volt más dolgunk, mint megörökíteni az eseményeket a szertartástól kezdve a fergeteges buli tetőpontjáig. Nem volt itt hiány meghatódott örömkönnyekből és őrült, erezdelahajamat partyból sem. Nagyon jól éreztük magunkat, és máskor is szívesen visszatérünk Szentesre.

(* innentől Attila): amíg a kreatív fotózásnak helyszínt adó tóalmási kastélyhoz autóztunk, elég sok időnk volt beszélgetni. Eközben igen sok közös pont kiderült – Helga hasonló kutatói pályán játszik, mint én szűk 10 évig (amúgy nagyjából a szomszéd épületben), Sándor pedig egészen hasonló informatikai pályán mozog, mint én az utóbbi években. Aztán ahogy beszélgettünk a világ különféle dolgairól, kiderült, hogy igen sok mindenről hasonlóan gondolkodunk – és ez nem is lepett meg igazán. Nem tudom megmondani, mi az oka, hol vagyunk benne mi magunk a képeinkben – de évek óta a legtöbb esetben olyan párok találnak meg minket, akikkel sok fontos dologról elég hasonlóan gondolkodunk… és ez nagyban megkönnyíti a munkánkat is.

Van viszont egy terület, ahol nagyon különbözőek vagyunk: a táncparkett. És ez jót tett az estének… :) Kicsit szinte váratlan is volt, hogy milyen lendülettel vetette magát a buliba Helga és Sanyi – és amikor a buli tetőfokán talpig menyecskében és újemberben, két tűzpiros boxkesztyűvel befutottak, már olyan tűzbe jött értük a közönség, hogy ahhoz képest bármely ökölvívógála elbújhatott volna. :)

Végül, még a diavetítés előtt ki kell emelnem a kedvenc pillanatomat – egy, nagyjából láthatatlanul maradt jelenetet. A nyitótánc előtt igyekeztem keresni egy pontot magamnak úgy, hogy a násznéppel szemben helyezkedjek el – általában kerem ilyenkor az embereket a háttérben (még akkor is, ha a koreográfiát nem feltétlen “szemből” látom). Sokszor olyan jók az arcok… de most, ahogy a nagyikat néztem-néztem, egy időre fényképezni is elfelejtettem. Nem tudom pontosan, mi minden juthatott eszükbe, de a végén egymás vállán törölgették a könnyeiket.

A többit már hagyjuk meg a diavetítésnek, és a lentebb összeválogatott kedvenc képeinknek (érdemes átpörgetni, néhány jó arcot fogtok még találni). :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Saci & Gyuri

Kezdjük a legnyilvánvalóbb, szembetűnő ténnyel: bár önmagában egy remek helyszín nem tesz jóvá egy esküvőt – de biztos nem is zavar. Márpedig Balatonfüred tetején, a Tihanyi-félszigetre és a Balatonra néző panorámával, a környező szőlőkkel, egy “már az ükapja is kertész volt” szintű angol kertésznek is becsületére váló kerttel a Villa Vitae mindenképp előnyére vált a napnak.

Ami még fontosabb: mindezek mellett kaptunk egy végtelenül jókedélyű, felszabadult párt, és olyan testvéreket, szülőket, akik között alapvetően élmény volt a nap. Amikor móka-kacagás ideje volt, széles jókedv; amikor az érzelmesebb helyzetekhez értünk, láthatóan átélt pillanatok, sokatmondóan párás tekintetek… így összességében még a fotós dolgát igencsak megnehezítő nyári verőfény mellett is jó dolgunk volt. :)

A családból is ki kell azonban emeljünk egy párt – igazi, életteli, összekacsintós jópofasággal, humorral, vagánysággal, és nem utolsó sorban táncos lábakkal. Ilyen nagymamit, nagypapit kívánunk mindenkinek… őket pedig az Isten éltesse még sokáig együtt! :)

A szertartáshoz még egy megjegyzés: az utóbbi években láttunk már több, nagyon szimbolikusnak és komolynak gondolt, az évszázados hagyományokat helyettesítő rítust, különféle anyagok összeöntésével például – de a legkézenfekvőbb, és a nyári meleghez leginkább illő megoldással én most találkoztam először. A hideg rozét és a szódát az Isten is fröccsnek teremtette, ráadásul e kettő kétféle színnel bír, összekeverve pedig egy harmadikkal, így hát igazán tökéletes párosítás e célra – íme, egészségetekre. :)

És ha már tánc: a nyár egyik, ha nem a legnagyobb bulija volt Saci és Gyuri esküvőjén, amihez igen sokat hozzátettek ők maguk, de a cimboráknak is kijár a dícséret, és nemkülönben a család többi tagjának – a fent említett nagyiék mellett volt még néhány, egészen csiszolt technika a parketten…

Méghozzá azon parketten, ami mellett a feszített víztükör szinte kínálta magát egész este… nem csak néhány szép tükörképpel kiegészített bulifotóhoz. Nem is lepődtünk meg igazán, amikor éjfélhez közeledve felharsant az “Ússzál Gyuri!” kórus – de arra mi sem számítottunk igazán, hogy pillanatokon belül csobban, és mindennemű hezitálás nélkül le is tudja a távot. Sacinak becsületére váljon, hogy nem bújt el az úszást követő ölelés elől sem… :))

Mindent persze nem lehet szóban elmesélni, következzenek inkább a képek; először a diavetítés, majd lentebb néhány kedvenc fotónk:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!