Képfényező blog » Tánc

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

A(z) ‘Tánc’ címszóval jelölt bejegyzések:

Saci & Gyuri

Kezdjük a legnyilvánvalóbb, szembetűnő ténnyel: bár önmagában egy remek helyszín nem tesz jóvá egy esküvőt – de biztos nem is zavar. Márpedig Balatonfüred tetején, a Tihanyi-félszigetre és a Balatonra néző panorámával, a környező szőlőkkel, egy “már az ükapja is kertész volt” szintű angol kertésznek is becsületére váló kerttel a Villa Vitae mindenképp előnyére vált a napnak.

Ami még fontosabb: mindezek mellett kaptunk egy végtelenül jókedélyű, felszabadult párt, és olyan testvéreket, szülőket, akik között alapvetően élmény volt a nap. Amikor móka-kacagás ideje volt, széles jókedv; amikor az érzelmesebb helyzetekhez értünk, láthatóan átélt pillanatok, sokatmondóan párás tekintetek… így összességében még a fotós dolgát igencsak megnehezítő nyári verőfény mellett is jó dolgunk volt. :)

A családból is ki kell azonban emeljünk egy párt – igazi, életteli, összekacsintós jópofasággal, humorral, vagánysággal, és nem utolsó sorban táncos lábakkal. Ilyen nagymamit, nagypapit kívánunk mindenkinek… őket pedig az Isten éltesse még sokáig együtt! :)

A szertartáshoz még egy megjegyzés: az utóbbi években láttunk már több, nagyon szimbolikusnak és komolynak gondolt, az évszázados hagyományokat helyettesítő rítust, különféle anyagok összeöntésével például – de a legkézenfekvőbb, és a nyári meleghez leginkább illő megoldással én most találkoztam először. A hideg rozét és a szódát az Isten is fröccsnek teremtette, ráadásul e kettő kétféle színnel bír, összekeverve pedig egy harmadikkal, így hát igazán tökéletes párosítás e célra – íme, egészségetekre. :)

És ha már tánc: a nyár egyik, ha nem a legnagyobb bulija volt Saci és Gyuri esküvőjén, amihez igen sokat hozzátettek ők maguk, de a cimboráknak is kijár a dícséret, és nemkülönben a család többi tagjának – a fent említett nagyiék mellett volt még néhány, egészen csiszolt technika a parketten…

Méghozzá azon parketten, ami mellett a feszített víztükör szinte kínálta magát egész este… nem csak néhány szép tükörképpel kiegészített bulifotóhoz. Nem is lepődtünk meg igazán, amikor éjfélhez közeledve felharsant az “Ússzál Gyuri!” kórus – de arra mi sem számítottunk igazán, hogy pillanatokon belül csobban, és mindennemű hezitálás nélkül le is tudja a távot. Sacinak becsületére váljon, hogy nem bújt el az úszást követő ölelés elől sem… :))

Mindent persze nem lehet szóban elmesélni, következzenek inkább a képek; először a diavetítés, majd lentebb néhány kedvenc fotónk:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!
Please follow and like us:

Saci & Gyuri

Nekünk, fotósoknak jó dolgunk van: a hozzánk érkező embereket a legjobb pillanataikban látjuk, amikor egyszerűen jól esik rájuk nézni. Különösen igaz ez a párokra. Gyurit azonban még ehhez képest is külön köszönet illeti: ennyire jó hatással ritkán vannak azért emberek a párjukra. Fotózás közben általában megkeresem először azt a helyzetet, ahol a fény és a háttér, illetve úgy általában a kompozíció stimmel, és utána várok (esetleg óvatosan irányítgatok), amíg élet költözik a tekintetekbe, az arcokra, és összeáll a pillanat. Ez a “várakozás” most kimaradt: elég volt Gyurit Saci látóterébe hozni, és az arc életre kelt, megszépült… bárhol, bármikor. Ezt pedig mindenképp jó látni egy esküvő előtt; meg persze az én dolgomat is megkönnyíti. :)

Ezen túl a közönyösséggel sem kell küzdenünk sosem: hozzánk úgy jönnek az emberek, hogy sokszor már napok óta izgatottan készülődnek; például Saciékat sem nekünk kellett meggyőzni arról, hogy legyen nekik fontos ez a nyári délután – ez ha másból nem, a ruhatár sokszínűségéből biztosan kiderül bárki számára. No meg, akármilyen szépeket is írok/mondok mindenkinek a Balaton-felvidékről, az utazást nem (csak) nekem kell vállalni érte… :)

Merthogy megint a kedvenc vidékünkön járhattam fotózni – ahol így a nyár közepére már sokat kirándultunk, néztük a tájat, élveztük azt a sok-sok szépet, ami körülvesz minket – így már tudtam, mikor honnan süt a nap, épp csak ott kellett lenni. Ott is voltunk. :)

Eszter jóvoltából a diavetítés is elkészült, fogadjátok szeretettel – a bejegyzés végén pedig egy rövid válogatás lesz a kedvenc képeinkből:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!
Please follow and like us:

Balett @ Stúdió

A stúdiófotózásban a számomra egyebek mellett az az érdekes, hogy egészen más gondolkodást, hozzáállást kíván, mint ami egyébként rám jellemző. Az elmúlt évek során ahhoz szoktam, hogy a szemem előtt zajló “élet” befolyásolása nélkül próbáljak pillanatokat “vadászni” – némi szerencsével és sok munkával ezek között a képek között lesznek majd olyanok, ahol a pillanat, a fény és a kompozíció is jól sikerült. A stúdiófotózás ezzel szemben egészen más: előre megtervezett képek, kitalált világítás, … semmi esetlegesség, ellenben nem is fogadjuk el azokat a tökéletlenségeket, amik egy életképnél még egyáltalán nem zavaróak.

jessica-02

Táncot is fotóztam már sokszor, balettosokkal is találkoztam már – de ez most más volt.

Egyrészt azért, amit fentebb írtam: nem egyszerűen valamit jót szerettem volna fotózni; a tökéletesre törekvés az más. Nehéz, nyomás alatt tart, kitartást követel. Másrészt: ehhez megtaláltam a tökéletes társaságot. Amikor a tangó-fotózás után Nóri azt mondta, hogy van néhány balettos ismerőse, akiket meg tud kérdezni, álmomban nem gondoltam, hogy ilyen magasan kvalifikált táncossal fog összehozni: szeretném bemutatni nektek a következő képeken Jessica Carulla León-t, az Operaház magántáncosnőjét. Márpedig ide nem jut el akárki.

jessica-01

Profikkal dolgozni mindig jó. Felemelő, inspiráló, magával ragad. És ez egy ilyen alkalom volt: Jessica (és a férje, Gergő) képes volt a végtelenségig újrapróbálni, továbbcsiszolni mindent addig, amíg tényleg tökéletesnek tűnt. Nem csak az én szememnek (fény, kompozíció, stb.), de az ő szemüknek is. Sokat tanultam belőle: végtelen sok, számomra már láthatatlan apróságtól lesz egy-egy mozdulat technikailag tökéletes, és persze kifinomultan szép, elegáns. Mint a fentebbi képen, amire egy kicsit büszke vagyok… ritkán érzek ilyet, de ez most szerintem még egy nappali falán is megállná a helyét. :)

Please follow and like us:

Nóri & Botond (Tango Infusion)

Idén télen nem csak úgy általában próbálgattam, tanultam, gyakoroltam a műtermi fotózás különféle finomságait, de sikerült is néhány olyan, régóta dédelgetett álmot valóra váltani, mint például az itt következő képek.

tango-15

Általában véve táncot fotózni szeretek, de ezen belül is kiemelkedik két terület: a balett eleganciája, és a tangó hangulata, atmoszférája. Most végre eszembe jutott, hogy van nekem két kiemelkedően jó táncos ismerősöm – álljon itt a nevük: Fülöp Nóra és Sinóros-Szabó Botond. Megkérdeztem őket, nagy örömömre igent mondtak, úgyhogy hosszú töprengésbe kezdtem: helyszín-keresés, képek tervezgetése, … lentebb látjátok, mi lett belőle.

Nagyon jó élmény volt együtt dolgozni. Az a gyanúm, nem utoljára fotóztam tangót… azaz: továbbra is keresek erre nyitott táncosokat. :)

Please follow and like us:

Gázgyár Stúdió :)

Nem tudom pontosan, hogy mire használják az “örömfotózás” kifejezést… de ha választhatok egy helyszínt, ahol már régóta szeretnék fotózni; egy műfajt, amit csak hobbiból szoktam fotózni és nagyon szeretek; és egy gyakorlott, profi modellt – akkor arra talán ráillik. :)

Merthogy régóta nagy rajongója vagyok annak klasszikus ipari építészetnek, aminek a Gázgyár az egyik igazán szép példája itt, Budapesten. A táncfotózás régi szerelem, ez azért csak itt a blogon nézelődve is feltűnő lehet. Carina-val dolgozni pedig jó, mert profi, és mert a táncos múltja és a kreativitása olyan képeket eredményez, mint ez a néhány fotó:

 

Please follow and like us: