A(z) ‘Balaton’ címszóval jelölt bejegyzések:
Ilus & Andris
Különleges ismeretség a miénk, mert bár Ilus komoly és fontos felelősséget bízott ránk az esküvői fényképeivel, valójában a feltétlen bizalom kiépítése a másik irányban kezdődött egy legalább ilyen fontos felelősséggel: pár évvel ezelőtt ugyanis Ilusra (és a szintén nagy becsben tartott Böbére) bíztuk az otthoni környezetet a bölcsőde révén először elhagyó kislányunkat – és nagyon gyorsan nagyon-nagyon megszerettük őt (őket) mi is, a pici is. :) Így aztán Vele nem az esküvőnek köszönhetően találkoztam először, Andrissal viszont igen. És bár ő eleve jó helyzetből indul (mégiscsak feleségül készül fog valakit, akit nagyon szeretünk), még ehhez képest is jó volt látni és hallgatni őket, amíg fotóztunk és beszélgettünk.
A jegyesfotózás kedvéért meglátogattak minket a Balaton-felvidéken, igyekeztem hát megmutatni nekik, miért is szeretek ott lenni annyira. Remélem sikerült. :) Mivel már csak pár nap az esküvőig, itt a megfelelő pillanat, hogy előkerüljön a diavetítés, és néhány kedvenc képem – fogadjátok szeretettel:
A képek kattintásra meg is nőnek ám! :)
Saci & Gyuri
Kezdjük a legnyilvánvalóbb, szembetűnő ténnyel: bár önmagában egy remek helyszín nem tesz jóvá egy esküvőt – de biztos nem is zavar. Márpedig Balatonfüred tetején, a Tihanyi-félszigetre és a Balatonra néző panorámával, a környező szőlőkkel, egy “már az ükapja is kertész volt” szintű angol kertésznek is becsületére váló kerttel a Villa Vitae mindenképp előnyére vált a napnak.
Ami még fontosabb: mindezek mellett kaptunk egy végtelenül jókedélyű, felszabadult párt, és olyan testvéreket, szülőket, akik között alapvetően élmény volt a nap. Amikor móka-kacagás ideje volt, széles jókedv; amikor az érzelmesebb helyzetekhez értünk, láthatóan átélt pillanatok, sokatmondóan párás tekintetek… így összességében még a fotós dolgát igencsak megnehezítő nyári verőfény mellett is jó dolgunk volt. :)
A családból is ki kell azonban emeljünk egy párt – igazi, életteli, összekacsintós jópofasággal, humorral, vagánysággal, és nem utolsó sorban táncos lábakkal. Ilyen nagymamit, nagypapit kívánunk mindenkinek… őket pedig az Isten éltesse még sokáig együtt! :)
A szertartáshoz még egy megjegyzés: az utóbbi években láttunk már több, nagyon szimbolikusnak és komolynak gondolt, az évszázados hagyományokat helyettesítő rítust, különféle anyagok összeöntésével például – de a legkézenfekvőbb, és a nyári meleghez leginkább illő megoldással én most találkoztam először. A hideg rozét és a szódát az Isten is fröccsnek teremtette, ráadásul e kettő kétféle színnel bír, összekeverve pedig egy harmadikkal, így hát igazán tökéletes párosítás e célra – íme, egészségetekre. :)
És ha már tánc: a nyár egyik, ha nem a legnagyobb bulija volt Saci és Gyuri esküvőjén, amihez igen sokat hozzátettek ők maguk, de a cimboráknak is kijár a dícséret, és nemkülönben a család többi tagjának – a fent említett nagyiék mellett volt még néhány, egészen csiszolt technika a parketten…
Méghozzá azon parketten, ami mellett a feszített víztükör szinte kínálta magát egész este… nem csak néhány szép tükörképpel kiegészített bulifotóhoz. Nem is lepődtünk meg igazán, amikor éjfélhez közeledve felharsant az “Ússzál Gyuri!” kórus – de arra mi sem számítottunk igazán, hogy pillanatokon belül csobban, és mindennemű hezitálás nélkül le is tudja a távot. Sacinak becsületére váljon, hogy nem bújt el az úszást követő ölelés elől sem… :))
Mindent persze nem lehet szóban elmesélni, következzenek inkább a képek; először a diavetítés, majd lentebb néhány kedvenc fotónk:
A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!
Kata & Jin
Amikor Katáék először megkerestek, még csak annyit tudtunk, hogy az esküvő Tihanyban lesz – ami, ismerve a Balaton-felvidék iránti rajongásunkat, jelentett azért némi pluszt. Aztán amikor leültünk beszélgetni, egyre izgalmasabb részletek derültek ki a helyszíneket illetően – és azt is megállapítottuk, hogy nem csak mi szeretjük ezt a vidéket nagyon. Kata is itt kezdte kis hazánk bemutatását, és azóta visszajáró vendégek is lettek Jinnel. :)
Azt mondjuk sejtettük, hogy az Apátsággal szemközti dombon álló étterem körpanorámát ígérő terasza jó hely lesz, az viszont minket is meglepett, amikor pár nappal az esküvő előtt Katáék felvetettek egy olyan helyet a félszigeten, ahol még sosem jártunk – és milyen kár lett volna kihagyni a sziklába vájt barátlakások ősi kőfalait, ablakait, Verne regényeket idéző hangulatát. :)
Az várható volt, hogy az Apátságot szeretni fogjuk, van azért valami lenyűgöző ebben a közel ezer éves épületben – de azt mi sem tudtuk, hogy a tekintetekben ennyi jót, szerethetőt fogunk találni. De ott volt, láttuk, elhoztuk – örültünk neki. :)
A hangulatra amúgy sem lehetett panasz, az este a táncparkettet egy árvalánytollas magyar népi kalapban felbukkanó kínai Michael Jackson uralta – aki feltűnően hasonlított a vőlegényre, és aki láthatóan jól ismerte a magyar szokásokat is: igen taktikusan és keményen harcolva akadályozta meg a menyasszonyrablásra irányuló összes kísérletet. :)
Következzen hát a diavetítés erről a gyönyörű helyről, az esküvő sok-sok színes pillanatával:
Saci & Gyuri
Nekünk, fotósoknak jó dolgunk van: a hozzánk érkező embereket a legjobb pillanataikban látjuk, amikor egyszerűen jól esik rájuk nézni. Különösen igaz ez a párokra. Gyurit azonban még ehhez képest is külön köszönet illeti: ennyire jó hatással ritkán vannak azért emberek a párjukra. Fotózás közben általában megkeresem először azt a helyzetet, ahol a fény és a háttér, illetve úgy általában a kompozíció stimmel, és utána várok (esetleg óvatosan irányítgatok), amíg élet költözik a tekintetekbe, az arcokra, és összeáll a pillanat. Ez a “várakozás” most kimaradt: elég volt Gyurit Saci látóterébe hozni, és az arc életre kelt, megszépült… bárhol, bármikor. Ezt pedig mindenképp jó látni egy esküvő előtt; meg persze az én dolgomat is megkönnyíti. :)
Ezen túl a közönyösséggel sem kell küzdenünk sosem: hozzánk úgy jönnek az emberek, hogy sokszor már napok óta izgatottan készülődnek; például Saciékat sem nekünk kellett meggyőzni arról, hogy legyen nekik fontos ez a nyári délután – ez ha másból nem, a ruhatár sokszínűségéből biztosan kiderül bárki számára. No meg, akármilyen szépeket is írok/mondok mindenkinek a Balaton-felvidékről, az utazást nem (csak) nekem kell vállalni érte… :)
Merthogy megint a kedvenc vidékünkön járhattam fotózni – ahol így a nyár közepére már sokat kirándultunk, néztük a tájat, élveztük azt a sok-sok szépet, ami körülvesz minket – így már tudtam, mikor honnan süt a nap, épp csak ott kellett lenni. Ott is voltunk. :)
Eszter jóvoltából a diavetítés is elkészült, fogadjátok szeretettel – a bejegyzés végén pedig egy rövid válogatás lesz a kedvenc képeinkből:
A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!
Rita & Ádám
Ismét van okunk az örömre, többszörösen is. Először is, mert úgy tűnik, a Képfényező továbbra is nagyon könnyen megszerethető embereke vonz – mit is mondhatnánk arra a párra, akik felajánlják, hogy vigyáznak a gyerekekre, amíg mi összecsomagolunk az indulás előtt; vagy akik (miközben aggódva nézegetem az időjárás-jelentést) egészen komolyan állítják, hogy ők bizony az esőtől sem ijednek meg (sőt), úgyhogy ne aggódjunk. :)
Ráadásul mert megint a világ számomra legkedvesebb, legszebb vidékén járhattunk fotózni. És bár a Balaton-felvidék első próbálkozásra szikrázó napsütést és színpompás naplementét most nem adott, sikerült olyan helyeket mutatni Ritának és Ádámnak, hogy visszajöttek másnap este még néhány képre, kicsit még élvezni a látványt. A szimpátiapontokat ezen a másnap estén pedig a gyerekeknél is besöpörték – azzal, hogy végre egy fotózásra ők is velem jöhettek, és az utolsó képek készítése közben már a nyakamban, hátamon (…) ültek, Ritáék egyértelműen szintet léptek. Zsombor azóta is jó emlékként őrzi ezt az estét, és a számítógépen látva a képeket név szerint emlegeti őket… :)
Az esküvőre ugyan sem a gyerekeket, sem a Balatont nem viszem magammal, azért mindenképp jó reményekkel várjuk… mintegy ráhangolódásként, fogadjátok szeretettel addig is a Balaton-felvidéki jegyesfotózás fényképeiből készült diavetítést:
A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)