Képfényező blog » Budapest

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

A(z) ‘Budapest’ címszóval jelölt bejegyzések:

Kata & Ádám – első látásra…

Következzen egy rövid ízelítő Kata és Ádám esküvőjéről! – titkos tipp: a képek kattintásra növekedésnek indulnak! :)

Fanni & Geri

Fannit és Gerit akkor is villámgyorsan megszerettem volna, ha nem volnának lényegében családtagok…  így pedig főleg. De ahogy az esküvő elnéztem az embereket, a templomban az arcokat/tekinteteket, nem voltam ezzel egyedül. :)

Bár különféle családi okok miatt egyre kevesebb esküvőt fényképezek, hiányozna, ha már sosem élnék át ilyen napokat. Igazából érdekes ajándék ez, mert ugyan nyilván nem ugyanaz az élmény, mint a saját esküvőmön, azért mégiscsak egészen közel kerülök, egy kicsit a része leszek ennek az ünnepnek. Ráadásul az az érzésem, hogy a saját esküvőmön én magam sem fogtam még fel igazán, mi mindent jelent – azóta eltelt néhány év, egyre jobban értem, és egyre hálásabb vagyok érte. És így amolyan félig kívülállóként újra meg újra átélhetem. A szülőket még csak kíváncsian nézem, arról az oldalról nem ismerem, de egyszer remélhetőleg eljön majd ez is… mert az örömanya tekintete alapján jó ez onnan nézve is. :)

A templomban a fotósnak jó dolga van – ennyire jó talán csak a lelkésznek/papnak. Mert mi látjuk szemből is az embereket, az arcukat, a tekintetüket. És most jó volt látni. Az, hogy egyszerre látni életteli, vidám, meghatott és elgondolkodó arcokat is, mindenképp dicséret az atyának is… élet volt benne, no. És az ilyet szeretem. :) Nem is ragozom tovább, mindezeket a város legmenőbb modern hídjának minimalizmusával, a zöldesbarna szemek és szélfútta szőke hajszálak játékával, egy nehezen végigmondott, torokszorítóan kedves beszéddel, nagy sikert arató nyitótánccal (csak a vendégeket figyeljétek a háttérben!) és pezsgő bulival együtt nézzétek meg inkább a diavetítésben:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Lia & Manó

Kicsit különleges év az idei: a csapat nagy része babázik, és így az idei nyarat kihagyja – de engem (Attila) is csak néhány esküvőre engedtek el a gyerekek. Elsőként Lia és Manó esküvőjére, így az ő képeik következnek most: kezdhettük volna a jegyesfotózás képeivel (az oldtimer 240-es gyorsan be is húzná az első szimpátia-pontot), de erre visszatérünk majd hamarosan. Könnyű volt ugyanis megszeretni őket, és nem csak a Skandinávia-Volvo-for-life vonalon haladva – de a közös pontok nyilván sokat segítettek, hogy hamar megtaláljuk a hangot (az alábbi képek szinte nálunk is készülhettek volna):

Esküvői fotósnak lenni többek között azért jó és érdekes, mert olyan emberek engednek közel magukhoz, akikkel különben valószínűleg nem is találkoznék. Ezt nem lehet megszokni, minden alkalommal meglep, amikor benne találom magam. Fontos belépő ehhez, hogy meg tudjam szeretni azokat az embereket, akik között vagyok, mert így sokkal könnyebb megérteni, ráhangolódni mindarra, ami a szemem előtt történik. Ezért is fontos az a néhány találkozás-beszélgetés az esküvő előtt, ezért keresem azt, hogy kit mi és miért fog meg, és ezért figyelek nagyon arra is, kik és hogyan veszik körül ezt a két embert az esküvőn. Ha jól sikerült, a lentebbi diavetítésben talán Lia és Manó is talál olyat, amit eddig észre sem vett. :)

Néhány kedvenc képünk (kattintásra nagyobbra is nőnek ám!):

 

Helga & Sanyi


Az az igazság, hogy aki néhány jó kép kedvéért korán reggel (hajnalban) felkel, azt már azelőtt megszerettem, hogy az első fénykép elkészült volna…  :)
Ráadásul ilyenkor mindig kiderül, hogy milyen menő város Budapest – valahogy reggel még más hangulata van. Ha a munkába loholás helyett megállunk és megnézzük, feltűnik, hogy a hídon alant hömpölygő tömeg például olyan hátteret ad, amiért nem kell a nagy vízen túlra, vagy más távoli városokba utazni.


A környezetetnek tehát szüksége volt a hajnali órákra, Helgának és Sanyinak kevésbé… őket amúgy sem volt nehéz megszeretni: jó nekik együtt, és ez látszik rajtuk. Így nekem már csak annyi dolgom maradt, hogy ennek ne álljak útjába, hanem engedjem látszani a képeken – remélem, sikerült:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Zsófi & Domi

A Képfényező szezonzáró esküvőjére Budapesten, egy hűvös őszi napon került sor. Számomra az esküvő egyik különleges apropóját az adta, hogy Zsófi egy kedves egyetemi csoporttársam volt, így a szokásosnál is nagyobb izgalommal és örömmel (olykor-olykor a fényképezőgép mögé rejtett könnyes szemmel) követtem figyelemmel a nap eseményeit.


Domi esküvőjük napján egy budai ház tetőteraszán pillantotta meg először menyasszonyát, Zsófit. A teraszról gyönyörű pesti panoráma tárult elénk, így adta magát a lehetőség egy pár izgalmas kép elkészítésére is. A szélnek – a jegyespárral ellentétben – mi külön örültünk, hiszen – Attila szavaival élve – még drámaibb hatást kölcsönöz a képeknek. :)

Minden elismerésünk Zsófinak és Dominak, hogy az időjárás viszontagságai ellenére lelkesen és kitartóan csinálták velünk végig a kreatív fotózást, ami után jutott idő egy kis lazításra is. :)

Fotósként mindig azokat a különleges pillanatokat keressük az objektívünkkel, melyek a lehető legjobban visszaadják az ifjú pár és az esemény hangulatát. Számunkra az egyik ilyen megható pillanat volt, melyet sikerült lencsevégre kapnunk, amikor Zsófi könnyes szemmel írta alá a házassági anyakönyvet.

A szertartást követően az esküvői program a Kopaszi-gáton folytatódott. Mindig öröm olyan esküvőn fotózni, ahol a násznép is aktívan részt vesz az este alakításában. Zsófi és Domi esküvője pont ilyen volt. Volt, aki humoros -, volt, aki megható beszéddel, Domi családja svájci dalokkal, az egész csapat együtt pedig egy fergeteges hangulatú flashmobbal készült az ifjú párnak.

Ne is szaporítsuk tovább a szót, meséljen helyettünk a diavetítés, majd néhány kedvenc képünk.

SaveSave

SaveSaveSaveSave

SaveSave