Képfényező blog » Naplemente

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

A(z) ‘Naplemente’ címszóval jelölt bejegyzések:

Rita & Ádám

Ismét van okunk az örömre, többszörösen is. Először is, mert úgy tűnik, a Képfényező továbbra is nagyon könnyen megszerethető embereke vonz – mit is mondhatnánk arra a párra, akik felajánlják, hogy vigyáznak a gyerekekre, amíg mi összecsomagolunk az indulás előtt; vagy akik (miközben aggódva nézegetem az időjárás-jelentést) egészen komolyan állítják, hogy ők bizony az esőtől sem ijednek meg (sőt), úgyhogy ne aggódjunk. :)

Ráadásul mert megint a világ számomra legkedvesebb, legszebb vidékén járhattunk fotózni. És bár a Balaton-felvidék első próbálkozásra szikrázó napsütést és színpompás naplementét most nem adott, sikerült olyan helyeket mutatni Ritának és Ádámnak, hogy visszajöttek másnap este még néhány képre, kicsit még élvezni a látványt. A szimpátiapontokat ezen a másnap estén pedig a gyerekeknél is besöpörték – azzal, hogy végre egy fotózásra ők is velem jöhettek, és az utolsó képek készítése közben már a nyakamban, hátamon (…) ültek, Ritáék egyértelműen szintet léptek. Zsombor azóta is jó emlékként őrzi ezt az estét, és a számítógépen látva a képeket név szerint emlegeti őket… :)

Az esküvőre ugyan sem a gyerekeket, sem a Balatont nem viszem magammal, azért mindenképp jó reményekkel várjuk… mintegy ráhangolódásként, fogadjátok szeretettel addig is a Balaton-felvidéki jegyesfotózás fényképeiből készült diavetítést:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)
Please follow and like us:

Dalma & Zoli

Bár nem elsőként kerültek fel a blogra, Dalma és Zoli jegyesfotózásának képei az elsők között készültek el idén – és így rögtön egy kisebbfajta ünneppel indult az év. Ha ránéztek a képekre, meglátjátok, miért: együtt van itt minden, amit igazán szeretek ebben a műfajban. A háttérben a Balaton-felvidék összes szépsége, virágai és részletei, látképei és panorámái, a napfény és a drámai felhők, a táj és az abba illő építészeti elemek… és mindezen háttér előtt mindaz, amiért szeretek az esküvőjükre készülő párokat látni, fényképezni, velük és mellettük lenni. Az összetartozás szépsége, a közös élmények, a készülődés-várakozás – mindazok a dolgok, amikkel jó elkezdeni egy akkora kalandot, mint egy házasság. :)

Node, mielőtt még túlságosan emelkedett hangulatba kerülnék, ereszkedjünk le egészen mélyre, hangya-perspektívába: mert innen lentről nézve is egészen szép és érdekes a világ, a fűszálak óriásira nőnek, Dalma és Zoli pedig picire megy össze, de ez a szélben szálló ruha olyan remek sziluettet rajzol, hogy még az sem tűnne fel senkinek, ha túracipő lenne Dalmán – ugye? :)

Megdolgoztak egyébként a képekért, mert Csobánc tetejéig csak fel kellett mászni, és azért váltócipő ide vagy oda, meredek az út felfelé… amin egyébként Zolival alig értük utól a valósággal száguldó Dalmát. :)
Elég nehezen sikerült kiválogatni a blogra kerülő néhány képet – azt javaslom, aki a többit is látni szeretné, az kattintson a diavetítésre, dőljön hátra, és nézze-hallgassa:

SaveSave

Please follow and like us:

Ditti & Máté

Először is, ott volt reggel az a csodálatos, nagy-nagy ablak: kilátás a Dunára, mindent beragyogó természetes fény, és előtte az a körbeülhető tér, és persze a sok ember. Mint egy kis színpad, megannyi történéssel egyszerre.

És az első találkozás. Változó, mikor milyen pillanat ez… nem szeretem, ha bármi túlságosan színpadias egy esküvőn. Különösen nem, ha azért válik azzá, mert valaki fontoskodva rendezkedik, és nem engedi a párnak, hogy átélje a történéseket a saját tempójában. De ha mindenki csak hátrahúzódik, teret tudunk nekik adni, és hagyni, hogy megtörténjen, akkor nagyon jó – és most nagyon jó volt. A nagy mozdulatok lehetnek színpadiasak is akár… de a tekintetek, meg a hirtelen megakadó lélegzet, vagy a „megszólalnék, de nem jött ki” hang nem. Nem tudom, mennyire látszik a képeken (mert nem szerettünk volna tolakodóan közel menni) – de ez most egy ilyen, átélt pillanat volt.

A Szilágyi Dezső tér a legszebb református templom Budapesten. Mégsem ettől volt első sorban szép – bár tagadhatatlan, hogy az amúgy szép pillanatoknak igen szép hátteret ad. Igen szépet – de csak hátteret. Figyeljétek inkább az arcokat. Például a következő képen: az ifjú pár áll középen, de itt és most nem ők a lényeg. Hanem az apák a háttérben: nagyon kedvenc kép ez nálunk. :)

Azok a tekintetek. És ölelések. És érintések. Az élet sava-borsa, amit nem könnyű ám szépen és nem zavaróan fényképezni – de a legszebb kihívás ezen a pályán. A bevonuláskor. A gratulációkor. Fogadalomtételkor a szülők. Annyi de annyi sok szépet láttunk ezen a napon, hogy szinte azt mondhatnám, érzelmileg elfáradtunk.

Kifejezetten jól esett a templom után az autóút Neszmélyig, közben felkészültünk a folytatásra. Megbeszéltük Eszterrel, mennyire szeretjük ezt a napot, és megörültünk az ismerős környezetnek és útnak (sok szép emlék fűz minket Neszmélyhez). Új barátunk lett: a szél, ami mindenbe életet lehel. Mert persze gyönyörű a ruha (itt és most tényleg nagyon!), és szépek ők itt ketten, de ha a szél nem szabadítana el mindenféle rakoncátlan hajtincseket, mégis kevesebb lenne ez. És persze vegyük észre: ezek a képek nem ugyanezek lennének a minden részletében szép érintések nélkül:

Az esti fények pedig… legszívesebben csak leültem volna 10 percre a fűbe, és néztem volna őket ott a dombtetőn a távolból. És amilyen szép napunk volt, nagyjából ezt is tehettük – főleg, mert kértek 10 perc nyugalmat és csendet kettesben a szertartás és koccintás után; és mi ennek nagyon örültünk. Mert aki ilyet kér az esküvőjén, az rossz ember nem lehet. :)

Az estéhez, vacsorához és bulihoz kapcsolódóan még két dolog, amiről meg szeretnénk emlékezni: először is, a desszertasztal (és a torta), a Neked Cake “előadásában”. Itt és most akkor is kiemelném névvel együtt, ha “csak” egy szolgáltató lett volna… de így, hogy a koszorúslányok egyike volt ez a nagy-nagy varázsló… főleg. Az talán önmagáért beszél, hogy alig-alig van fényképünk a desszertasztalról (pedig szerettünk volna), mert óriási nyüzsgés volt az asztal körül (mi már nem fértünk oda) – aztán egyszer csak eltűnt minden… morzsa is alig maradt. De minden apró részletében gyönyörű volt, és az arcokat elnézve finom is lehetett… :)

Sok táncos, bulis képet fotóztam az elmúlt évek során – de ha néhányat ki kellene emelni, amire sokáig emlékezni fogok, a következő képek biztosan közte lesznek. Mert az önfeledt öröm, vagy akár a szerelem és a közös boldogság kortalan, ez nyilvánvaló… de ennyire látható jele még sincs sok az archívumban. :)
Na persze a családból senkit nem kell félteni, ha táncparkett kerül a talpak alá, ez egyértelmű. .. :) Óriási buli volt, messze nem csak a csíkos zoknik és hózentrógerek,  illetve a pörgős-madárkás szoknyák viselői jóvoltából, de azért nekik mindenképpen sokat köszönhetünk. Reméljük, lesz még köztük, akivel találkozunk a jövőben… ilyen társaságot nem szívesen enged el az ember. :)

Két személyes megjegyzés a végére, a mi szemszögünkből: megkockáztatom, hogy az utóbbi évek talán legintenzívebb esküvőjét éltük át Dittinél és Máténál… csak akkor jöttünk rá, mennyire elfáradtunk, amikor beültünk a kocsiba hazaindulás előtt. Vagy talán egy picivel előbb, amikor éjféltájt kiültünk a kertbe a frissen sült hambi mellé – és már csak azt kellett megvárnunk, amíg Ditti menyecskeruhát ölt, és Máté ehhez illőre cseréli nyakkendőjét. Ekkor picit megálltunk.. és megéreztük, min vagyunk túl. :) Én pedig hosszú idő után ismét egy egész napot együtt fotóztam azzal az Eszterrel, aki a feleségem is. Rég volt már ilyen, és jó volt ismét átélni. :)

Egy ilyen kiemelkedően intenzív nap pedig hosszú válogatás után is hosszú és mozgalmas képanyagot eredményezett… megpróbáltuk most mindezt mégis egy könnyen feldolgozható hosszúságú (rövidségű?) diavetítésbe sűríteni, fogadjátok szeretettel (néhány kedvenc képünket pedig átlapozhatjátok a bejegyzés végén):

***

 

 

RONCSOLÁSMENTES ESKÜVŐI FOTOGRÁFIA @ RÓLUNK rovat?

SaveSaveSaveSave

SaveSave

SaveSaveSaveSave

Please follow and like us:

Ági & István

Sokféle válasz létezik arra a kérdésre, hogy miért szeretek esküvőket, menyasszonyokat és vőlegényeket fotózni. Ha ráadásul ismerősökről van szó, hatványozottan igaz: boldognak látni embereket, akiket szeretsz, egyszerűen lélekemelően jó (avagy: “felbecsülhetetlen. Minden másra ott a…” :)

agi-istvan-021

Két nagyon boldog embert látok itt, akiket ismeretek és nagyon szeretek jó néhány éve… és éppen ezért is nagyon jó őket ilyen boldognak látni. A kedvenc képeimen semmi “szakmai extra” nincs, azt hiszem… de ez a két arc, a mosoly, a csillogó szem valahogy most többet ér mindennél. Ennyire mosolygós képsorozatom azért nincs olyan sok, úgyhogy mindenféle zavaró képelemek, fényviszonyok és más egyebeket helyett figyeljetek az arcokra! :)
Igyekeztem persze én is legfelelő fényfoltokat és más hasonlókat találni, ha már megkértek, hogy hozzam magammal a fényképezőgépet – de nem ez most a lényeg. :)

agi-istvan-018

Annyit azért be kell vallanom, ha Feri bácsi nem figyel oda, szívesen hazajöttem volna ezzel a csinos kis angol telivérrel… és hát, igazán jól állt e jóvágású úrvezető kezében is. Mégis, a képek alapján úgy tűnik, hogy az autók iránt állítólag némi érdkelődést mutató vőlegény figyelme mintha mégis egész másfelé kalandozott volna… Ági, ugye feltűnt?! :)

agi-istvan-002

Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket itt, a bejegyzés végén! :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)
Please follow and like us:

Sziszi & Dani – és ami szépet a Balaton csak adhat… :)

sziszi-dani-021

Sziszi és Dani jegyesfotózása igazi jutalomjáték volt a nyár végéhez közeledve… amúgy is régóta tudom, hogy ha eljön az idő, szívesen fényképezném őket, de ez az amúgy is pozitív várakozásaimat is felülmúló élmény volt. Az év egyik legszebb, nyárvégi hétvégéjén ellátogattak hozzánk a Balaton-felvidékre, és megajándékoztak néhány olyan képpel, amit nagyon régóta szerettem volna már elkészíteni valakivel. Először is jöttek ők ketten, szépek voltak, szerelmesek, jól álltak egymásnak. Nagyon. És ehhez most vegyük hozzá a naplementét a nádasból nézve, vagy a Hegyestű masszív bazaltorgonáit, esetleg egy párás hajnalt az általunk annyira szeretett Balaton-felvidéki dimbes-dombos vidékkel… érthető már, miért éltem meg igazi ajándékként mindezt? :)

sziszi-dani-001
sziszi-dani-025
sziszi-dani-016
sziszi-dani-018

Már csak pár nap van az esküvőig, amit hasonló lelkesedéssel várunk, de hogy ne csak mi várjuk nagyon, megmutatnánk a diavetítést, Balatonnal, Hegyestűvel, naplementével és napkeltével, zöld szemekkel és vörös hajjal, szerelemmel és sok öleléssel:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám... és úgy sokkal jobb. :)
Please follow and like us: