Esküvő: Marcsi & Gábor
A tavalyi év számomra talán legfontosabb, legemlékezetesebb esküvője volt az övék. Nehezen tudnám megfogalmazni, hogy pontosan miért – de belül, saját magam számára mintha átléptem volna egy lépcsőt. Más képeim születtek itt és ezután, mint a korábbi esküvőkön, és másként megyek el azóta fotózni; de nem nagyon tudnám megmagyarázni a különbséget. Egy fokkal talán felnőttebb lettem.
Elég fáradt voltam, mikor elindultam – az előző héten sokat dolgoztam, keveset aludtam. Tudtam, hogy a sminkesnél fog kezdődni a nap – ezért úgy mentem el, hogy az előzetesen megbeszélt fotózási helyszínt (Egri Korona Borház) még reggel körbe tudjam járni, meg tudjam nézni, hogy legyenek ötleteim. Oda is értem, elkezdtem nézelődni – és rájöttem, hogy amilyen jó hely ez egy hétvégi pihenéshez, annyira nem látok fantáziát a környezetben fotózáshoz. Sem a szőlősorok, sem az épület nem volt igazán izgalmas, nem beszélve arról, hogy kemény déli verőfénnyel kellett számolni, ami a szabadban pusztítóan erős volt.
Aztán 5 perc tanácstalanság után rájöttem, hogy nekem itt nem szomorkodni kell, hanem feltalálni magam. És nem a helynek kell jó ötleteket adni, hanem a párnak, és akármilyenek is a lehetőségek – itt tőlem valaki azt várja, hogy egy emlékezetes fotósorozatot kapjon. Körbesétáltam, gondolkoztam, majd visszaültem az autóba és átgondoltam az egész napot – és így utólag azt állapítottam meg, hogy a 2008-as év legjobban sikerült fotósorozata lett ez a számomra. Külön öröm, hogy nem csak én éreztem így – az egyik leghálásabb, legboldogabb ifjú párom volt a tavalyi évből. :)
Egerben, a sminkesnél indult a nap – csendes, nyugodt kis kozmetikus-sminkes szalon. Itt találkoztunk, örültünk egymásnak, majd elővettem a gépet, és elkezdtem nézelődni. Rájöttem, hogy egy ilyen “smink-műhely” csupa érdekes dolgot rejt… :)
Utána otthon készülődés, barátnők, virágfestés, felöltözés, és minden készen állt.
Visszatértünk a borházhoz, ahol 15-20 perc után mindenki megunta a szabadtéren “élvezhető” 40 fokos hőséget (érthető módon), és kinyílt előttünk a pince. Bent hűvös volt – és megdöbbentően sötét. Utóbbi kellemes a napon elgyötört szemnek, de a fényképezőgép nem szereti. Volt hát némi játék a vakuval is, és amíg az időnk engedte, körbejártunk. Ötleteltünk, játszottunk, és még a pincében elrejtett sütemények között is szétnéztünk… Élveztük, szerettük… :)
Délután a ház elé épített kis sátorban lezajlott a szertartás, a kicsit nehezen sikerült gyűrűhúzás vidámságával együtt, majd vacsora, tánc, ajándékok és zene – és éjfél után nem sokkal jókedvűen és kissé fáradtan visszaestem az ülésbe, irány haza.
Tags: diavetítés, Esküvő
Kapcsolódó fényképek:
Esküvő: Marcsi & Gábor-galéria
This entry was posted on Wednesday, March 11th, 2009 at 8:00 pm and is filed under Esküvő. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.