Képfényező blog » Jegyesfotózások

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

Bejegyzések a(z) ‘Jegyesfotózások’ rovatban:

Zita & Gábor

Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy Zita és Gábor ismét egy olyan pár, akiket nagyon jó lesz fényképezni. Egyszerűen szépek együtt, jól állnak egymásnak, és a mozdulataikból, tekintetükből látszik, hogy ők összetartoznak.

Mivel családommal nem régen költöztünk Debrecenbe, még nem ismerem annyira a környékbeli, fotózás szempontjából ideális helyszíneket, de biztos voltam benne, hogy őket kettejüket szinte bármilyen környezetben fényképezve a végeredmény jó lesz.

Így is lett, a jegyesfotózásra egy meleg augusztusi délutánon került sor. Mivel természetbeli fényképeket szerettek volna, ezért úgy döntöttünk, hogy felfedezzük az esküvői helyszínüknek is választott Gúthi-erdőt. Zitáék láthatóan sok energiát fordítottak a felkészülésre, hiszen több ruhát hoztak magukkal a fotózásra, így sokféle hangulatú képet tudtunk készíteni.

Naplemente környékén akadtunk rá a Gúthi templomromra, aminek én különösen örültem, hiszen ez a környezet igazán méltó volt a gyönyörű esti fényekhez, és Gáborék utolsónak hagyott öltözéke is tökéletesen passzolt a hangulathoz.

Ezek után, amíg mi izgatottan várjuk az esküvőt, meséljen nektek a diavetítés és alatta néhány kedvenc képünk.

Saci & Gyuri

Nekünk, fotósoknak jó dolgunk van: a hozzánk érkező embereket a legjobb pillanataikban látjuk, amikor egyszerűen jól esik rájuk nézni. Különösen igaz ez a párokra. Gyurit azonban még ehhez képest is külön köszönet illeti: ennyire jó hatással ritkán vannak azért emberek a párjukra. Fotózás közben általában megkeresem először azt a helyzetet, ahol a fény és a háttér, illetve úgy általában a kompozíció stimmel, és utána várok (esetleg óvatosan irányítgatok), amíg élet költözik a tekintetekbe, az arcokra, és összeáll a pillanat. Ez a “várakozás” most kimaradt: elég volt Gyurit Saci látóterébe hozni, és az arc életre kelt, megszépült… bárhol, bármikor. Ezt pedig mindenképp jó látni egy esküvő előtt; meg persze az én dolgomat is megkönnyíti. :)

Ezen túl a közönyösséggel sem kell küzdenünk sosem: hozzánk úgy jönnek az emberek, hogy sokszor már napok óta izgatottan készülődnek; például Saciékat sem nekünk kellett meggyőzni arról, hogy legyen nekik fontos ez a nyári délután – ez ha másból nem, a ruhatár sokszínűségéből biztosan kiderül bárki számára. No meg, akármilyen szépeket is írok/mondok mindenkinek a Balaton-felvidékről, az utazást nem (csak) nekem kell vállalni érte… :)

Merthogy megint a kedvenc vidékünkön járhattam fotózni – ahol így a nyár közepére már sokat kirándultunk, néztük a tájat, élveztük azt a sok-sok szépet, ami körülvesz minket – így már tudtam, mikor honnan süt a nap, épp csak ott kellett lenni. Ott is voltunk. :)

Eszter jóvoltából a diavetítés is elkészült, fogadjátok szeretettel – a bejegyzés végén pedig egy rövid válogatás lesz a kedvenc képeinkből:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Rita & Ádám

Ismét van okunk az örömre, többszörösen is. Először is, mert úgy tűnik, a Képfényező továbbra is nagyon könnyen megszerethető embereke vonz – mit is mondhatnánk arra a párra, akik felajánlják, hogy vigyáznak a gyerekekre, amíg mi összecsomagolunk az indulás előtt; vagy akik (miközben aggódva nézegetem az időjárás-jelentést) egészen komolyan állítják, hogy ők bizony az esőtől sem ijednek meg (sőt), úgyhogy ne aggódjunk. :)

Ráadásul mert megint a világ számomra legkedvesebb, legszebb vidékén járhattunk fotózni. És bár a Balaton-felvidék első próbálkozásra szikrázó napsütést és színpompás naplementét most nem adott, sikerült olyan helyeket mutatni Ritának és Ádámnak, hogy visszajöttek másnap este még néhány képre, kicsit még élvezni a látványt. A szimpátiapontokat ezen a másnap estén pedig a gyerekeknél is besöpörték – azzal, hogy végre egy fotózásra ők is velem jöhettek, és az utolsó képek készítése közben már a nyakamban, hátamon (…) ültek, Ritáék egyértelműen szintet léptek. Zsombor azóta is jó emlékként őrzi ezt az estét, és a számítógépen látva a képeket név szerint emlegeti őket… :)

Az esküvőre ugyan sem a gyerekeket, sem a Balatont nem viszem magammal, azért mindenképp jó reményekkel várjuk… mintegy ráhangolódásként, fogadjátok szeretettel addig is a Balaton-felvidéki jegyesfotózás fényképeiből készült diavetítést:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Marcsi & Lénárd

Bár hosszú évek óta az első számú szívünkcsücske vidék Magyarországon a Balaton-felvidék, arra rá kellett jönnünk,  hogy ha hasonlóan gyakran járnánk arra, valószínűleg a tokaji régiót is hasonlóan szeretnénk. És ha picit közelebb lenne, igen sokat járnék erre fotózni – mert a varázs megvan errefelé is.

No és persze nincs is jobb, mint amikor egy különlegesen szép vidék mellé egy olyan párt kapunk ajándékba, akiket valószínűleg egy fehér fal előtt fotózni is élmény lenne. Márpedig Marcsi és Lénárd az összes apró gesztussal, egymásra nézéssel, öleléssel, jópofasággal, és megannyi természetes, őszinte rezzenésével amúgy is az esküvői fotósok álma lehetne – úgyhogy valami azt súgja, jó dolgunk lesz Nikivel ezen a hétvégén (is). Nézzétek a diavetítést, és lássátok miért. :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Dalma & Zoli

Bár nem elsőként kerültek fel a blogra, Dalma és Zoli jegyesfotózásának képei az elsők között készültek el idén – és így rögtön egy kisebbfajta ünneppel indult az év. Ha ránéztek a képekre, meglátjátok, miért: együtt van itt minden, amit igazán szeretek ebben a műfajban. A háttérben a Balaton-felvidék összes szépsége, virágai és részletei, látképei és panorámái, a napfény és a drámai felhők, a táj és az abba illő építészeti elemek… és mindezen háttér előtt mindaz, amiért szeretek az esküvőjükre készülő párokat látni, fényképezni, velük és mellettük lenni. Az összetartozás szépsége, a közös élmények, a készülődés-várakozás – mindazok a dolgok, amikkel jó elkezdeni egy akkora kalandot, mint egy házasság. :)

Node, mielőtt még túlságosan emelkedett hangulatba kerülnék, ereszkedjünk le egészen mélyre, hangya-perspektívába: mert innen lentről nézve is egészen szép és érdekes a világ, a fűszálak óriásira nőnek, Dalma és Zoli pedig picire megy össze, de ez a szélben szálló ruha olyan remek sziluettet rajzol, hogy még az sem tűnne fel senkinek, ha túracipő lenne Dalmán – ugye? :)

Megdolgoztak egyébként a képekért, mert Csobánc tetejéig csak fel kellett mászni, és azért váltócipő ide vagy oda, meredek az út felfelé… amin egyébként Zolival alig értük utól a valósággal száguldó Dalmát. :)
Elég nehezen sikerült kiválogatni a blogra kerülő néhány képet – azt javaslom, aki a többit is látni szeretné, az kattintson a diavetítésre, dőljön hátra, és nézze-hallgassa:

SaveSave

You are currently browsing the archives for the Jegyesfotózások category.