Attila
Van egy álmom, ami évek óta vissza-visszatér. Egy napra jó volna láthatatlanná válni, fényképezőgéppel a kezemben. Így lehetne igazán őszinte képeket készíteni a körülöttem élőkről – ha nem látjuk a fényképezőgépet, biztosan önmagunkat adjuk.
Az esküvői fotó egyik szépsége, hogy erre időnként lehetőséget ad: szép lassan megszokjátok, hogy ott vagyunk, fényképezünk… ráadásul elég sok minden történik ahhoz, hogy ne is tudjatok ránk figyelni; és ha minden jól megy, végeredményként egyszerre kapjátok vissza az ünnep hangulatát, és az ebben elrejtett őszinte, emberi pillanatokat. Legalábbis erre törekszünk minden alkalommal.
Van néhány kedvenc fotográfusom, aki ehhez értettek. Közülük is kiemelkedik Robert Doisneau, az igazán életszerű, hétköznapokból ellesett képeivel. Azt hiszem, röviden és egyszerűen meg kellene mondanom, mit szeretnék a fényképezőgéppel, akkor az ő munkáit említeném…
