Képfényező blog

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

Saci & Gyuri

Kezdjük a legnyilvánvalóbb, szembetűnő ténnyel: bár önmagában egy remek helyszín nem tesz jóvá egy esküvőt – de biztos nem is zavar. Márpedig Balatonfüred tetején, a Tihanyi-félszigetre és a Balatonra néző panorámával, a környező szőlőkkel, egy “már az ükapja is kertész volt” szintű angol kertésznek is becsületére váló kerttel a Villa Vitae mindenképp előnyére vált a napnak.

Ami még fontosabb: mindezek mellett kaptunk egy végtelenül jókedélyű, felszabadult párt, és olyan testvéreket, szülőket, akik között alapvetően élmény volt a nap. Amikor móka-kacagás ideje volt, széles jókedv; amikor az érzelmesebb helyzetekhez értünk, láthatóan átélt pillanatok, sokatmondóan párás tekintetek… így összességében még a fotós dolgát igencsak megnehezítő nyári verőfény mellett is jó dolgunk volt. :)

A családból is ki kell azonban emeljünk egy párt – igazi, életteli, összekacsintós jópofasággal, humorral, vagánysággal, és nem utolsó sorban táncos lábakkal. Ilyen nagymamit, nagypapit kívánunk mindenkinek… őket pedig az Isten éltesse még sokáig együtt! :)

A szertartáshoz még egy megjegyzés: az utóbbi években láttunk már több, nagyon szimbolikusnak és komolynak gondolt, az évszázados hagyományokat helyettesítő rítust, különféle anyagok összeöntésével például – de a legkézenfekvőbb, és a nyári meleghez leginkább illő megoldással én most találkoztam először. A hideg rozét és a szódát az Isten is fröccsnek teremtette, ráadásul e kettő kétféle színnel bír, összekeverve pedig egy harmadikkal, így hát igazán tökéletes párosítás e célra – íme, egészségetekre. :)

És ha már tánc: a nyár egyik, ha nem a legnagyobb bulija volt Saci és Gyuri esküvőjén, amihez igen sokat hozzátettek ők maguk, de a cimboráknak is kijár a dícséret, és nemkülönben a család többi tagjának – a fent említett nagyiék mellett volt még néhány, egészen csiszolt technika a parketten…

Méghozzá azon parketten, ami mellett a feszített víztükör szinte kínálta magát egész este… nem csak néhány szép tükörképpel kiegészített bulifotóhoz. Nem is lepődtünk meg igazán, amikor éjfélhez közeledve felharsant az “Ússzál Gyuri!” kórus – de arra mi sem számítottunk igazán, hogy pillanatokon belül csobban, és mindennemű hezitálás nélkül le is tudja a távot. Sacinak becsületére váljon, hogy nem bújt el az úszást követő ölelés elől sem… :))

Mindent persze nem lehet szóban elmesélni, következzenek inkább a képek; először a diavetítés, majd lentebb néhány kedvenc fotónk:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Zita & Gábor

Zita és Gábor esküvője számomra is maradandó emlék lesz, egyrészt azért, mert Debrecenben nőttem fel, így külön örültem a lehetőségnek, hogy itt fotózhattunk esküvőt. Másrészt, mert a gyönyörű Attila téri templomban volt, ahol jó párszor megfordultam még gyerekkoromban. Persze akkor még nem is gondoltam, hogy valaha fotózni fogok, pláne nem esküvőt ezen a különleges helyen, ahol elsőáldozó voltam.

Az esküvőkön általában elég feszes a menetrend, amivel nincs is semmi gond, bár ez általában azért van, mert alábecsülik a programok hosszát. Szerencsére ez most egyáltalán nem így történt, és volt időnk bejárni a Nagyerdőt és kényelmesen fotózni egyet.

A lakodalom a Gúthi-erdőben volt, ami önmagában is egy varázslatos hely. Már a jegyesfotózásnak is ez adta a helyszínt. Mikor hazaindultunk, még egy egész őzcsordát is ki kellett kerülnünk.

De ne szaladjunk ennyire előre! Ha már a Gúthi-erdőben voltunk, kár lett volna kihagyni, hogy az utolsó fényeket lencsevégre ne kapjuk. Ebben szerencsére Zita és Gábor is partner volt, így ismét felkerestük a jegyesfotózás helyszínét.

A vadászház kiváló helyszínt adott a vacsorához, és az azt követő bulihoz, amiben végképp nem volt hiány. Zita és Gábor barátai gondoskodtak arról, hogy a táncparketten mindig pörögjenek az események.

Az esküvők során mindig van bennem egy kíváncsiság, hogy vajon milyen emberekkel fogunk találkozni. Ilyenkor hacsak egy napra is, de bepillantást nyerhetünk nemcsak a szűk családi, hanem a tágabb rokoni és baráti kapcsolatokba is. Nem volt nehéz megállapítani, hogy Zita és Gábor nagyon szerencsések, mert sok jó emberrel vannak körülvéve.

Szerettünk mi is ott lenni.:)

A képek válogatása során nagyon sok képet megszerettünk, bízunk benne, hogy ezzel nem leszünk egyedül.

Fogadjátok szeretettel a diavetítést, majd a kedvenc képeinket.

Helga & Sanyi – első látásra…

Nemrég Szentesen jártunk Helga és Sanyi esküvőjén, innen hoztunk most nektek egy rövid előzetest. Fogadjátok szeretettel!

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Kata & Jin

Amikor Katáék először megkerestek, még csak annyit tudtunk, hogy az esküvő Tihanyban lesz – ami, ismerve a Balaton-felvidék iránti rajongásunkat, jelentett azért némi pluszt. Aztán amikor leültünk beszélgetni, egyre izgalmasabb részletek derültek ki a helyszíneket illetően – és azt is megállapítottuk, hogy nem csak mi szeretjük ezt a vidéket nagyon. Kata is itt kezdte kis hazánk bemutatását, és azóta visszajáró vendégek is lettek Jinnel. :)

Azt mondjuk sejtettük, hogy az Apátsággal szemközti dombon álló étterem körpanorámát ígérő terasza jó hely lesz, az viszont minket is meglepett, amikor pár nappal az esküvő előtt Katáék felvetettek egy olyan helyet a félszigeten, ahol még sosem jártunk – és milyen kár lett volna kihagyni a sziklába vájt barátlakások ősi kőfalait, ablakait, Verne regényeket idéző hangulatát. :)

Az várható volt, hogy az Apátságot szeretni fogjuk, van azért valami lenyűgöző ebben a közel ezer éves épületben – de azt mi sem tudtuk,  hogy a tekintetekben ennyi jót, szerethetőt fogunk találni. De ott volt, láttuk, elhoztuk – örültünk neki. :)

A hangulatra amúgy sem lehetett panasz, az este a táncparkettet egy árvalánytollas magyar népi kalapban felbukkanó kínai Michael Jackson uralta – aki feltűnően hasonlított a vőlegényre, és aki láthatóan jól ismerte a magyar szokásokat is: igen taktikusan és keményen harcolva akadályozta meg a menyasszonyrablásra irányuló összes kísérletet. :)
Következzen hát a diavetítés erről a gyönyörű helyről, az esküvő sok-sok színes pillanatával:

 

Anikó & Imi

Debrecen – Sárospatak. 117 km, időben 2 óra. Az előző napi éjszakába nyúló esküvőfotózás után Dáviddal kissé elcsigázva vágtunk neki az útnak, de a helyszínre érve hamar elszállt a fáradtságunk. Bevallom, én korábban még sosem jártam Sárospatakon, de azonnal elbűvölt ez a kis gyöngyszeme Északkelet-Magyarországnak. A késő-reneszánsz korszakot idéző vár és környéke a délutáni nap sugaraiban fantasztikus helyszínéül szolgált Anikó és Imi jegyesfotóinak elkészítéséhez. A délután folyamán megtudtuk azt is, hogy miért is ragaszkodtak ők ehhez a helyszínhez – hiszen itt volt a lánykérés is.

Imi nemcsak a lánykéréshez választott jó helyszínt, hanem a fotózáson is olyan hangulatot teremtett az ódon falak tövében, amelynek eredményeképpen nagyon természetes, önfeledten mosolygó párt tudtunk megörökíteni. Az alábbiakban mutatunk nektek pár képet erről a délutánról, fogadjátok őket szeretettel!