Képfényező blog

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

Kata & Jin

Amikor Katáék először megkerestek, még csak annyit tudtunk, hogy az esküvő Tihanyban lesz – ami, ismerve a Balaton-felvidék iránti rajongásunkat, jelentett azért némi pluszt. Aztán amikor leültünk beszélgetni, egyre izgalmasabb részletek derültek ki a helyszíneket illetően – és azt is megállapítottuk, hogy nem csak mi szeretjük ezt a vidéket nagyon. Kata is itt kezdte kis hazánk bemutatását, és azóta visszajáró vendégek is lettek Jinnel. :)

Azt mondjuk sejtettük, hogy az Apátsággal szemközti dombon álló étterem körpanorámát ígérő terasza jó hely lesz, az viszont minket is meglepett, amikor pár nappal az esküvő előtt Katáék felvetettek egy olyan helyet a félszigeten, ahol még sosem jártunk – és milyen kár lett volna kihagyni a sziklába vájt barátlakások ősi kőfalait, ablakait, Verne regényeket idéző hangulatát. :)

Az várható volt, hogy az Apátságot szeretni fogjuk, van azért valami lenyűgöző ebben a közel ezer éves épületben – de azt mi sem tudtuk,  hogy a tekintetekben ennyi jót, szerethetőt fogunk találni. De ott volt, láttuk, elhoztuk – örültünk neki. :)

A hangulatra amúgy sem lehetett panasz, az este a táncparkettet egy árvalánytollas magyar népi kalapban felbukkanó kínai Michael Jackson uralta – aki feltűnően hasonlított a vőlegényre, és aki láthatóan jól ismerte a magyar szokásokat is: igen taktikusan és keményen harcolva akadályozta meg a menyasszonyrablásra irányuló összes kísérletet. :)
Következzen hát a diavetítés erről a gyönyörű helyről, az esküvő sok-sok színes pillanatával:

 

Anikó & Imi

Debrecen – Sárospatak. 117 km, időben 2 óra. Az előző napi éjszakába nyúló esküvőfotózás után Dáviddal kissé elcsigázva vágtunk neki az útnak, de a helyszínre érve hamar elszállt a fáradtságunk. Bevallom, én korábban még sosem jártam Sárospatakon, de azonnal elbűvölt ez a kis gyöngyszeme Északkelet-Magyarországnak. A késő-reneszánsz korszakot idéző vár és környéke a délutáni nap sugaraiban fantasztikus helyszínéül szolgált Anikó és Imi jegyesfotóinak elkészítéséhez. A délután folyamán megtudtuk azt is, hogy miért is ragaszkodtak ők ehhez a helyszínhez – hiszen itt volt a lánykérés is.

Imi nemcsak a lánykéréshez választott jó helyszínt, hanem a fotózáson is olyan hangulatot teremtett az ódon falak tövében, amelynek eredményeképpen nagyon természetes, önfeledten mosolygó párt tudtunk megörökíteni. Az alábbiakban mutatunk nektek pár képet erről a délutánról, fogadjátok őket szeretettel!

Helga & Sanyi


Az az igazság, hogy aki néhány jó kép kedvéért korán reggel (hajnalban) felkel, azt már azelőtt megszerettem, hogy az első fénykép elkészült volna…  :)
Ráadásul ilyenkor mindig kiderül, hogy milyen menő város Budapest – valahogy reggel még más hangulata van. Ha a munkába loholás helyett megállunk és megnézzük, feltűnik, hogy a hídon alant hömpölygő tömeg például olyan hátteret ad, amiért nem kell a nagy vízen túlra, vagy más távoli városokba utazni.


A környezetetnek tehát szüksége volt a hajnali órákra, Helgának és Sanyinak kevésbé… őket amúgy sem volt nehéz megszeretni: jó nekik együtt, és ez látszik rajtuk. Így nekem már csak annyi dolgom maradt, hogy ennek ne álljak útjába, hanem engedjem látszani a képeken – remélem, sikerült:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Rita & Ádám

Nem tehetek róla, erről az esküvőről elsőként mindig Ádám gyerekkori cimborájának vacsoránál mondott szavai fognak eszembe jutni… illetve ebből egy, a legszebb székely vicceket idéző részlete: “Ádám merre van?” – “Sétál“.
A hozzátartozó háttérinfó: Ádám valóban sétált, nagyságrendileg talán egy hónapot, és párszáz km-t. :) Az El Camino pedig sok más mellett egy fontos ismeretséget is hozott… az esküvő története valahol ott kezdődött, bár hosszú volt még az út idáig.

Egy-két napja leültem újra átválogatni a képeket, ezúttal a blogbejegyzéshez – ez általában az utolsó válogatás, így ilyenkor már jól ismerjük a képeket, és a már ismerős, többször látott képanyagból eddigre kezdenek a legfontosabb, jellemzőbb elemek kiemelkedni. Ami most feltűnt: legszívesebban csak arcképeket válogattam volna. Mert ezeket az arcokat jól esik látni. :) Nem tudnám pontosan megmagyarázni miért, de szerintem aki megnézi a vetítést, rögtön érteni fogja: vannak azok az apró részletek az arcon, amik egyértelművé teszik, ha valaki tényleg őszintén, gyermekien, szívből jövően örül – és ezek az apró vonalak most ott vannak az arcokon.

Több ez az öröm a “felhőtlen boldogság” kissé üresen csengő frázisánál. Sokkal nagyobb dolog ez az öröm annál, aki találkozott már ezekkel a “felhőkkel” is… talán még nem túl személyes, ha annyit elárulunk, hogy ezekről a fülbevalókról egész nap szerettünk volna egy jó képet készíteni, és van ennek némi köze a felhőkhöz is.

Az arcokra visszatérve még egy pillanatra: nem csak Rita és Ádám arcát jó látni, hanem a többiekét is. Őszinték az arcok… végre nem telefonokat látok mindenfelé, hanem embereket, akik átélik a történéseket, részt vesznek benne. Örülök, hogy kibírták sok-sok fényképezés nélkül – és remélem, hogy a lentebbi diavetítésben meg is találnak sok mindent abból, amire emlékezni szeretnének:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Marcsi & Lénárd

Ha a lényeget szeretném kiemelni: jó emberek között voltunk. Világos, tiszta tekintetek, arcok mindenütt… csak a szemükbe kell nézni, és látja az ember, hogy jó helyen van. Emellett persze írhatnánk sok minden másról, szép nyári időről, búzatáblákról, szép és igényes helyszínről – mert ez mind igaz lenne, ilyen volt, és a fotósnak nyilván számít, mert könnyebb szépen dolgozni ott, ahol minden szép… és most nekünk könnyebb volt. De nem ez az oka, hogy ez a nagyon barátságos, kalapos srác, és az ő mosolygósan kedves és könnyed természetességgel szép menyasszonya a szívünkhöz nőtt, na. Persze a jegyesfotózás után már sejtettük, hogy jó helyre kerültünk… :)

Tekintetek… amikben ott van minden, amiért szeretek esküvőkre járni. Ahogy ők ketten egymásra néznek, ami leolvasható a testvér, anya, apa vagy a barátok arcáról: ilyenkor jó fényképezni, mert nem kell hosszú körmondatokban körülírni és megmagyarázni semmit, elég egy kép.

Így mutatnánk is inkább a képeket minél előbb: következzen a diavetítés, és lentebb egy válogatás a kedvenceinkből.

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)