Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Sárát és Gergőt nagyon megszerettük, és erre több okunk is volt. Igaz persze, hogy némi helyzeti előnyből indultak: Gergővel évek óta egy gyülekezetbe járunk, így ismertük egymást korábban is… :)

Először is: jobban szeretjük az élet szépségét a merő díszleteknél, és ez akkor is igaz, ha fényképezőgép van a kezünkben. Ezért öröm nekünk mindig, ha valahol beenged/befogad a család a reggeli készülődés közben is. Ezúttal igazán vidáman indult a nap a fürdőszoba körül sürgölődő sok testvér között: aki éppen arra járt (rendszerint egyszerre többen), annak biztosan volt egy tréfás megjegyzése Gergő felé… és jó volt így együtt látni őket. :)

Másodszor: a templomi esküvőre is emlékezni fogunk még egy darabig. Pontosabban nem is magára az esküvőre, de inkább arra, ahogy kialakult minden. Példaként fogjuk emlegetni Sárát, Gergőt, az atyát és a lelkészt ezen túl mindenhol, ahol reformátusok és katolikusok gyűlnek egybe: jó volna, ha mindenhol ilyen bölcsességgel állnánk egymáshoz. Mi is tanultunk tőlük…

Harmadszor pedig (bár kezdhettem is volna ezzel) a vidámságukért is a szívünkbe zártuk őket. Sára a délutáni szentendrei fotózás közepette arra kezdett panaszkodni, hogy a sok nevetés miatt megint fájnak kicsit az arcizmai (mint legutóbb Bécsben) – és ez önmagáért beszél. :) Reméljük, hogy a bejegyzés elején található diavetítés képes elmesélni mindazt, amit láttunk –  fogadjátok szeretettel! :)

This entry was posted on Tuesday, October 30th, 2012 at 5:14 pm and is filed under Esküvő. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.