Naomi & Tamás
Az első találkozások az egyszerű ismerkedésen túl azért is fontosak a számomra, mert az ilyenkor szerzett benyomások alapján alakul majd ki egyebek mellett a jegyesfotózás koncepciója is. És persze nagyon szeretem, ha az első találkozás után egyértelműen kiderül, hogy egy pár mit szeretne, miben mozogna otthonosan – az ilyen egyértelmű, saját karakterrel rendelkező párokról könnyű olyan képeket fotózni, amiben saját magukat láthatják viszont.
Ez Naomi és Tamás esetében olyannyira egyértelmű volt, ami már ritkaságszámba megy. A könyv-színház-kiállítás vonalon mozgó beszélgetésből nyilvánvaló volt, hogy ez olyan közös pont, ami tényleg összeköti őket. Tényleg érdekes kérdéssé vált, hogy vajon ha egyetlen könyvet kell kiválasszon a másik, amit magával hozhat, akkor mi lesz az… és tegyük hozzá, vagy sikerült kitalálniuk, vagy kiderül, hogy végül a másikat hozta, de majdnem azt, amit a párja tippelt/várt. Hálás vagyok érte, hogy előre gondolkoztak, és lényegében kitalálták az egész fotózást, úgyhogy én már csak a gombot nyomogattam… azt azért igyekeztem jókor, és a megfelelő irányból tenni. :)
Emellett jó volt látni a sok nagy becsben (könyv alakú nagy becsben) tartott közös emléket, ami elővehető, átlapozható és újraélhető – olyan apró, ámde fontos jel ez, ami után én is jó szívvel várom majd az esküvőt, pedig én csak a fotós vagyok, akinek elvileg ilyesmivel nem kellene foglalkozni… mégis jobb így. De megmaradva a szemnek is jól látható dolgoknál: gyönyörű ősz volt idén Budapesten, és annak is örülök, hogy egy igazán színes párost fotózhattam igazán színes levelek között. :)
Mindezek után fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén – ezzel várjuk a jövő tavaszi találkozást. :)
This entry was posted on Friday, December 11th, 2015 at 12:38 am and is filed under Jegyesfotózások. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.
Comments are closed.