Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Annától és Pétertől néhány hete pár óriási repülőgép társaságában búcsúztunk el – hogy aztán Péterrel már néhány egészen pici autó társaságában találkozzak egy szombat reggel. :)

Egyet már előre biztosan tudhattunk: ezúttal a fekete-fehér képek iránti vonzódásunkat félre kell tennünk, mert a lila színnek komoly szerepe lesz a nap folyamán (a meghívóként szolgáló, egészen jópofa “wedding pass” felhívta a figyelmet arra, hogy a fekete-fehér-lila tengelyen gondolkozzon mindenki)… és nem is csalódtunk. :)

A családias hangulatú szertartás és ebéd után aztán élvezhettük kicsit a szép őszi időt – jólesően nyugodt, békés nap volt, rohanás, kapkodás vagy idegeskedés nélkül, derűs emberek, és Annáékat láthatóan szerető családtagok között. Jó volt… :)

Este aztán már lazábbra vettük a figurát – igaz, a lila szín elkísért minket az esküvői bulira is… :)
Az esküvői nap történéseit egy zenés diavetítésbe sűrítettük – ezt megtaláljátok a bejegyzés elején, fogadjátok szeretettel!

Renivel és Danival a barátaik esküvőjén találkoztunk először tavaly, aztán néhány hónappal később négyesben is leültünk immár az ő esküvőjük részleteit megbeszélni. Aztán eltelt egy hosszú idő, mire a jegyesfotózáson találkoztunk, ahol Danit először hallottuk énekelni. Később az esküvőn az is kiderült, hogy volt kitől örökölnie a hangját. Esősen indult a nap, de   időben kitisztult az ég mire fotózni mentünk egy bauhaus lépcsőházba majd a Városmajorba. Könnyben gazdag polgári szertartás volt, vidám, hagyományos elemekkel is megtűzdelt lagzi, jó hangulatú bulival. Egy rövid válogatást mutatunk a rengeteg képből amit nemsokára kézbe is adunk Reniéknek, ill. a slideshowra kattintva a nap történetét is végignézhetitek, felidézhetitek. Nagyon sok boldogságot kívánunk nektek és köszönjük, hogy veletek lehettünk ezen a napon!

A következő években, ha idegeskedő menyasszonnyal vagy vőlegénnyel találkozunk, Dórival és Atillával fogunk példálózni. :) Nincs az a váratlan esemény, vagy minden esküvőn fellelhető csúszás, ami kizökkentette volna őket. És hogy ez sárkányeregetés közben így van, az még csak rendben – de ha a saját esküvőjükön is megmarad, egész nap, akkor valami különlegeset tényleg tudnak… :)

Ugyanakkor érzelmekben gazdag, szép napot töltöttünk velük, sok derűs és néhány megható pillanattal. Dórinak szeretnénk még a ruhához is gratulálni: az egyik kedvenc menyasszonyi ruhánk volt idén, ráadásul tökéletes választás a turai kastélyhoz.

Szeretnénk külön kiemelni a vőfély szerepét igazán lelkiismeretesen magára öltő Pótnagyapát – aki, ha jól hallottuk, még könyvtári gyűjtőmunkát is végzett az esküvő előtt, hogy a megfelelő rímeket és gondolatokat összegyűjtse. És az sem mindennapi eset, hogy egy esküvőn egy 30 és egy 50 éves házassági évfordulót is ünnepeljük egyben, de most erre is alkalmunk nyílt.

Örülünk, hogy ott lehettünk: sok szép emlékkel jöttünk tehát haza. Ezeket igyekeztünk is egy diavetítésben összefűzni, fogadjátok szeretettel:

Ha a lényeget szeretnénk összefoglalni, akkor Basti tegnapelőtt elhangzott szavait kell idézzük (igyekszünk pontosan fordítani): “Amikor először találkoztunk, azt mondtuk, hogy számunkra az elkapott pillanatok a legfontosabbak – és ez az, ami a képeken látszik.” És bár saját magunkkal szemben mindig kissé kritikusak vagyunk, azért ez nyilván jó esett: mégis csak ezt tartjuk az esküvői fotózás lényegének. :)

Nagyon jó, számunkra is élményt jelentő napot töltöttünk egyébként Zsófival, Bastival és a barátaikkal, családtagjaikkal: egy csapat vidám, jókedvű emberrel, akik mindent megtettek, amit egy barát az esküvőért tehet. Rögtön délelőtt megadták az alaphangot a Basti számára meglepetést jelentő fotó-válogatással. Alighanem szintén őket “terheli a felelősség” azért, hogy Zsófiék saját bevallásuk szerint sokkal jobban élvezték a saját esküvőjüket és az esti bulit, mint azt gondolták.

Budapest a legszebb arcát mutatta ezen a szép, napos nyári délutánon, mind a Várban sétálgatva, mind a Duna-parton a busz tetejéről nézve – a Várban ráadásul nem csak a fotók kedvéért bukkantunk fel, hanem a németajkú evangélikus gyülekezet lelkészének jóvoltából Basti és Zsófi úgy fogadhatott egymásnak hűséget, hogy ezt a templomban ülők közül bárki érthette, bármely nyelvet is beszéli. :)

No de, hagyjuk inkább a képeket mesélni a szavak helyett: hadd ajánljuk első sorban a bejegyzés tetején lévő diavetítést mindenki figyelmébe, és persze emellett az itt látható néhány kedvenc képünket is!

Kiskunhalas, egy meleg júliusi nap. Tudtuk, hogy egy eseményekben gazdag, gyönyörű esküvőnk lesz. A jegyesfotózás után biztos volt, hogy nem lesz nehéz dolgunk és minden kis részletre kiterjedő, igényes esküvő lesz az övék. Nem is csalódtunk.

Még sosem volt mezőn készülődő menyasszonyunk. Megható volt látni az egymásnak adott ajándékaikat – olyan “apróságokat”, amire a másik tényleg vágyott. Megkönnyezni a hagyományos lánykikérőt. A személyes templomi szertartást hallgatni, ahol a pap-sereg igaz barátokból állt. Kreatív fotókra visszatértünk a jól bevált fenyősorba és tópartra, ahol tényleg csak kattintgatnunk kellett, olyan természetesen és könnyedén mozogtak és voltak boldogok. A csárdában már többször megfordultunk, de ilyen dekort még nem láttunk… Nagyon jó hangulatú buli zárta a napot, de inkább beszéljenek a képek és a slideshow. Köszönjük, hogy veletek lehettünk és nagyon sok boldogságot kívánunk nektek!