Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Amikor először találkoztam Balázzsal, és elbeszélgettünk arról, hogy miért minket választottak, mit szeretnének, akkor néhány mondat után oda jutottunk, hogy a feladat voltaképpen egyszerű: látta, hogy nekem is nagy kedvencem Robert Doisneau – no, valami olyasmit szeretnének, mint amit ő tudott… Ekkor vettem egy nagy levegőt, mert az ugyan tény, hogy minden esküvőn törekszünk arra, hogy életszerű, természetes, gyakran amolyan “ellesett” pillanatokat találjunk, de most fel volt adva a lecke. :)

Eközben a férfiaknál... :)

Hogy megoldani sikerült-e, annak eldöntését rátok bízom – de hogy mi élveztük, az biztos. A diavetítéshez történő válogatással komoly gondban voltam, pár éves történetünk egyik leggazdagabb anyagát sikerült Balázséknál fényképeznünk – annyi minden történt, olyan sokféle ember volt… Akkora buli lett estére, hogy alig hittünk a szemünknek – de ezt már megírtam korábban. :)

A lentebbi képre kattintva láthatjátok a diavetítést, és a bejegyzés alján még egy pár képet. Sok nekünk kedves fotó így sem fért ide… de legalább lesz miből válogatni az albumhoz valót. :)

Diavetítéshez kattints a képre!

Ha az esőt Isten áldásának tekintjük (és tekinthetjük annak), akkor Móni és Péter kiemelt figyelmet élvez. Esett, amikor először találkoztunk. Azután a jegyesfotózás napján is aggódva nézegettük a felhőket – de pont mire odaértünk a Városligetbe, kisütött a nap, és szép, eső utáni fényeket kaptunk.

Az esküvő napján pedig állítólag még “tubát” (ez a tornádó kisöccse) is fotóztak Tiszafüreden – ezt mi nem láttuk, de komoly zivatart kaptunk a nyakunkba – délelőtt. Azután ismét csak kisütött a nap, mintha még az ég is felderült volna Móniék láttán; és a Tisza-tó partjára már szikrázó napsütésben érkeztünk. :)

Mit is mondhatnánk ezek után – Isten áldjon titeket; és őrizzen a továbbiakban is! :)

Hosszas tervezgetés, időjárás-figyelés és készülődés után összeállt a kép: volt napsütés, mező, pipacsok és egy szuper kis Fiat, néhány évtizeddel ezelőttről. No meg persze egy vőlegény és egy menyasszony, akikről eddig is tudtuk, hogy jól áll nekik a retró – most az is kiderült, hogy az oldtimer Fiat-ot pont nekik találták ki. :)

És hogy Attila pár nappal ezelőtt mondatát idézzem: nem is gondoltuk volna, hogy ennyire jó helyek vannak, ennyire közel Budapesthez. Merthogy a tengernyi zöldellő-sárgálló mezőért nem kellett messzire menni. Minthogy a végtelen pipacsmezőért sem (ami Niki szerint még Monet-t is megihlette volna). :)

A lentebbi képre kattintva elérhető diavetítés ezt a nyarat hivatott megidézni tehát:

Diavetítés a képre kattintva!

A bőség zavarával küzdöttünk egyébként, mert hogy nem csak “mezei” képeink vannak ám, hanem Attiláék Budapest egyik legszuperebb lépcsőházát is megtalálták nekünk a Gerlóczy-ban, így ezt sem hagyhattuk ki. A lentebbi válogatásba így bekerültek ezek az “urbánusabb” képek is, és persze egy rövidke mezei ízelítő is – abból, amiért érdemes a diavetítésre kattintani. :)

Emlékezhetünk már Nikiékre, nemrég láttuk őket itt, a blogon is. Nem sokkal azután, hogy letették a pöttyös ruhát és a retró-jelmezt, össze is házasodtak. :)

Amikor az első leveleket kapjuk egy esküvő kapcsán, sosem tudjuk, hogy pontosan mire számíthatunk… ezért aztán érik néha az embert meglepetések. Sok kellemes meglepetés ért már így minket, új barátokat is találtunk így, de ezért az esküvőért különösen hálásak vagyunk. Mert jó volt ott lenni. :)

Kedves, vidám emberek, ragyogó és mosolygós pár, akik, ha lehet ilyet mondani, igen gyorsan a barátjukká fogadtak minket – így könnyű az esküvőfotós élete. :) Nem mellékesen jó érzékkel választott helyszínek, szívünkhöz közel álló ízlésre valló ruha, fejdísz, dekoráció, … sok-sok apróság, amik a képeken persze visszaköszönnek, ezért nekünk nyilván fontosak.

Amennyire magunkat ismerem, azt kell mondjam, igazi Képfényező-s, ránk valló anyag lett – ami igazán egyben, egy vetítésként él, mesél. Reményeink szerint legalábbis. Részletek, arcok, pillanatok, hangulatok… Úgyhogy bár vannak itt a blogon kiragadott képek, most különösen is ajánljuk a diavetítést mindenkinek – a zenéért pedig köszönet Nikiéknek is, ők ültették a bogarat a fülünkbe. :)

Az esküvő napjáról mesélő diavetítéssel és képekkel tehát elkészültünk, a lentebbi képre kattintva láthatja ország-világ. :)
És “ez még nem minden”, rövidesen érkezik még valami… napsütéssel, pipacsokkal, búzafölddel, ici-pici oldtimerrel – úgyhogy mindenki maradjon hallótávolságban! :)

Diavetítés a képre kattintva!

Sok érdekessége van a fotós szerepnek egy esküvőn. Elméletileg minden meghívott közül mi ismerjük legkevésbé a párt, hiszen alig egyszer-kétszer találkoztunk az esküvő előtt. Persze minden idegszálunkkal arra törekszünk, hogy ezt a hátrányt ledolgozzuk, és (különösen az esküvő napjának végére) ez általában sikerülni is szokott. Hiszen egész nap néztük-figyeltük, mi történik. Adriék esküvőjén a legmélyebb nyomot a gratuláció hagyta bennünk. Sok esküvővel a háta mögött (jó esetben) az ember megtanul lényeges dolgokat észrevenni, és az udvarias gesztusok mögött meglátni az igazi érzéseket, kapcsolatokat. És ez most magáért beszélt; a gratuláció végére abban biztosak voltunk, hogy akit ilyen sokan így szeretnek, az rossz ember nem lehet… :)

Az este a megszokottnál rövidebbre sikerült, a lemenő nappal számunkra véget is ért. Így persze kimaradtunk sok mozgalmasabb történésből is, ami sokszor uralni szokta a képanyag esti részeit – így viszont bőséges lehetőségünk volt a játszadozó gyerekek és beszélgető felnőttek között elvegyülve arcokat, gesztusokat és pillanatokat vadászni, portrézni. A bejegyzés végén található ízelítő képválogatásból az estéről kivételesen csak ilyen képeket tettünk, minden más a diavetítésben. :)

Fotó: Mitcsenkov Attila & Várady Eszter