A(z) ‘Lánykérés’ címszóval jelölt bejegyzések:
Niki & Laci – bréking nyúz :)
Idéznék egy vasárnap késő esti levélből:
(…) e hét kedden szeretnék egy kis meglepetést okozni.. na jó, nem olyan kicsit… lesz benne gyűrű is :)
Szó szót követett, így végül tegnap estére felcsaptam lesifotósnak – igaz, az (immár) vőlegény tudtával és kérésére (aki, mint lentebb látható, a háta mögött elégedetten nyugtázta is a rejtőzködő üzemmódot). Így aztán bár hallani nem hallottam, de a Duna-partról egy teleobjektíven keresztül láttam: igent mondott. :)
Minden további hosszú mesélés helyett pedig következzen néhány képben mindez:
A képek kattintásra kicsit nagyobbra is nőnek!
Igent mondott… :)
Vannak angol kifejezések majd minden területen, amiket nehéz igazán jól magyarra fordítani. Ilyen az “engagement session” kifejezés is, a maga eredetileg többrétegű jelentésével. De most végre, pályafutásunk során először igazán, szó szerint is fordíthatnánk: eljegyzési fotózáson jártam. :)
Ha szerteágazóan mesélő regényíró lennék, akkor egy nyári, visegrádi estével kellene kezdeni a mesét… de most inkább nem merülök el a részletekben. :) A fotózásra elkísért minket a sofőri feladatokat is vállaló barát és barátnő. És miközben mi Cristinát és Gábort fotóztuk kint és bent, fent és lent, a színeket láthatóan bátran és jól válogató Gréta és Péter általában csendesen beszélgetett a háttérben – de a szemünk sarkából azért őket is figyelemmel kísértük. Azután a fotózás legvégén, a lemenő nap utolsó sugarait kihasználva, két képre maradt még időnk… :)
Azután eltelt egy kis idő, és egyszer csak kaptam egy telefonhívást. Péter volt az. Meglepetés, vacsora, épületfestős vetítés, lánykérés. Mennék-e? Perszehogypersze, naná. :) A kihívás szép volt: fényképezzünk este, a vetítés miatt lekapcsolt világítás mellett, távolról, hogy ne vegyen észre Gréta, hiszen akkor tuti lebukás rögtön… de mindez nem számít. A lényeg úgyis látszik: meglepetés, kissé fátyolos tekintet, még fátyolosabb hang – igen.
Majd pár perc múlva a zavarba ejtő kérdés a sötétből előbújó fotóshoz – “És te ezt már rég tudtad?!”… :) Mit mondhatnék erre… igen, de azért azon a nyári visegrádi estén még nem. De ha tudtam volna, még jobban örültem volna annak a két képnek. :)
Várjuk a következő találkozást, és persze addig is legyen itt ez a néhány szép, esti városkép egy lányról, aki 10 perce menyasszony lett, és egy srácról, aki némi tervezgetés után vőlegénnyé lépett elő. :)
