Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Először is: kihagyhatatlan, hogy

Dóri és Balázs 

esküvőjéről ilyen remek, színes betűkkel emlékezzünk meg. Mert ebben (legalábbis a számunkra) sok minden benne van. Első ránézésre csak a dekorációra utal, de azért elárul róluk valami fontosat: sikerült megőrizniük felnőttkorukra is azt a játékosságot, amit néhányan a gyermekkorukban felejtenek (pedig jól jön az még később is) – és ezt nagyon szerettük. Reméljük, hogy kitart még sokáig. :)

Emellett volt más is, amivel vidám pillanatokat szereztek nekünk már nap közben is – és utólag, a képeket válogatva ismét. Azt hiszem, nem jártunk még olyan esküvőn, amit önmagában a vőlegény/menyasszony arcjátéka, mimikája igazán szórakoztatóvá tud tenni… ebben a műfajban Balázs és Dóri viszi a prímet. Az itteni képválogatásban is van egy-két gyöngyszem, de a diavetítés alapos megfigyelése még többet ad. Nem ez az egyetlen ok persze, amiért a diavetítést érdemes megnézni… :)

Merthogy jelen blogbejegyzés lényege természetesen egy esküvői diavetítés: fogadjátok szeretettel! Így láttuk mi Dóri és Balázs esküvőjét:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Az első három szó, ami eszünkbe jut Cristina és Gábor esküvőjéről: színek, színek és színek. Szerettük az dekoráció harmonikus, színes virágait, a két örömanya és testvérek színeit, és persze a szivárvány minden színében pompázó barátnőket! Nem beszélve a menyasszonyi cipőről… :)

Ha a “színek” mellett még egy-két szóban kellene felidéznünk az emlékeinket:  “egyensúly”, a “barátok” és “Magyarország”. Egyensúly, amit Gáboréknak sikerült megtalálni: mert felszabadultan, jól érezhették magukat, miközben egy igazán jól szervezett esküvőn voltunk. Barátok, akik az estét az egyik leglendületesebb esküvői bulivá varázsolták, ahol valaha jártunk. Talán a spanyol vér? Nem tudjuk… de ha igen, akkor azt hiszem, szívesen fotóznánk további spanyol esküvőket is. :) És végül, Magyarország: Cristina és Gábor ide hívták a barátaikat, sokukat meglehetősen messziről. És éltek a lehetőséggel, hogy egy csipetnyi Magyarszágot mutassanak mindenkinek – például Gábor nagypapájának e jeles napra 1996-ban eltett pálinkájával, vagy a Duna-kanyar szépségével és a visegrádi hegytetővel. Elég, ha annyit mondunk: a “pálinka” szót meglepően gyorsan és pontos kiejtéssel sajátították el mindannyian… :)

Cristina, Gábor, kedves barátok és rokonok: köszönjük a meghívást! Szerettük ezt a napot nagyon. A bejegyzés elején látható diavetítéssel, és az itt látható rövid képválogatással igyekszünk megmutatni, mi hogy láttuk ezt a napot. :)