Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Elárulok egy kulisszatitkot: a diavetítéseket rendszerint Eszter szokta összeállítani. Így bár a képekkel dolgozunk eleget ahhoz, hogy a végére jól ismerjük az összeset, a kész diavetítést én csak akkor látom, amikor kész van. Ilyenkor hátradőlök, fülemre veszem a zenét, és megnézem, hol jártunk és kiket fényképeztünk… szeretem, mindig jó élmény – de most először fordult velem elő, hogy a “szemembe ment” valami közben. :)

Nem is véletlenül. Régóta vártuk ezt az esküvőt, szerettünk volna velük lenni és fényképezni. Általában az igényel odafigyelést és nyitottságot, hogy érzelmileg is eléggé a “részévé váljunk” egy esküvőnek – most talán inkább arra kellett (volna) figyelni, hogy eléggé kívül is tudjunk maradni, és higgadtan dolgozni… lehet, hogy nem mindig sikerült, de talán nem olyan nagy baj ez sem. Nagyon nehéz volt képeket válogatni, és képtelenek voltunk ennél kevesebb képet a blogra és a diavetítésre válogatni… de cserébe visszafogom magam, és nem írom le, hogy mit miért érzünk úgy, ahogy. Így is van, aki tudja.

A lényeg, hogy végre valahára elkészült az összes (rengeteg!) kép, és összeállt a diavetítés is, fogadjátok szeretettel!

A türelmes várakozásért pedig köszönet első sorban Orsinak és Petinek, de persze mindenki másnak is. Az esküvőn még Eszterhez tartozó szép kerek pocak időközben beérett, és segített hosszabban érlelni a képeket… :)

Szolgálati közlemény: bár a diavetítés végén felbukkant egy (mindenkit meglepetésként érő) mentő is – senki nem lett rosszul, csupán Orsit lepték meg a kollégái egy kedves látogatással. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Nórin és Zsoltin igazán nem múlt, hogy szép emlékeink legyenek a 2014-es évről is: egy régóta vágyott jegyesfotózás és egy nagyon jó hangulatú esküvő után még a kreatív fotózás is úgy alakult ahogy mindig is szeretnénk… már jó előre eldőlt, hogy a szombati nap az esküvőé, a fotózás pedig megérdemel egy külön délutánt / estét. Így aztán szombaton sem kapkodtunk, pár nappal később a lentebb látható képekért pedig távolabbi helyekre is elmehettünk, ráadásul kivárhattuk a délutáni/esti fényeket. Persze az életben semmit nem adnak könnyen… de pár esős nap után nekivágtunk, és bár a nyári zivataros időszak miatt volt egy kis izgalom, végül az ország meteorológusai által remegve várt zivatarlánc még csak a Balatonnál volt, amikor mi Alcsúton fotóztunk, úgyhogy drámai felhőket kaptunk, szakadó esőt viszont csak hazafelé. :)

Egy szó mint száz, egy olyan fotózás képei következnek, amit nagyon szerettünk. Nekünk is feltöltődés volt a nagy fák között barangolni, nézni és fényképezni őket: szépek voltak, “jól álltak egymásnak”. Valóban álomszerű volt, de azért amikor az egyik pillanatban Nóri és Zsolti helyén már csak egy szürke gémet láttunk a hídon állni, mi is meglepődtünk… :)

Nincs más hátra: keressetek egy fülhallgatót, és élvezzétek a diavetítést! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám... :)

A nyáron, a jegyesfotózás képei kapcsán az írtuk, hogy nagyon örültünk Nóri és Zsolti szalagos-árvalányhajas-táncos képeinek… nem csak azért, mert régóta szerettünk volna valami hasonlót fotózni, hanem azért is, mert valahogy olyan természetesen illett hozzájuk, otthonosan és jól érezték magukat benne. És így sokkal jobb, mintha valami mesterkélt, kitalált helyzet lett volna csupán. Szeretem, ha valaki természetesen érzi magát jól öltönyben + fehér estélyi / menyasszonyi ruhában; népviseletben vagy “esti bulizósban” is. Mert nem a ruha és a körítés határozza meg az embert, hanem éppen fordítva – és most pont ezt láttuk. Azt hiszem, az esküvőről is ez fog először eszünkbe jutni – persze ha a baráti kör jó részét egy táncegyüttes adja, az sok mindent megmagyaráz… a népviseletet mindenképpen. :)

Persze az esküvő nem az esti tánccal és bulival kezdődött, úgyhogy érdemes azért diavetítést az elejétől kezdődően végignézni. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám... :)

Először is: kihagyhatatlan, hogy

Dóri és Balázs 

esküvőjéről ilyen remek, színes betűkkel emlékezzünk meg. Mert ebben (legalábbis a számunkra) sok minden benne van. Első ránézésre csak a dekorációra utal, de azért elárul róluk valami fontosat: sikerült megőrizniük felnőttkorukra is azt a játékosságot, amit néhányan a gyermekkorukban felejtenek (pedig jól jön az még később is) – és ezt nagyon szerettük. Reméljük, hogy kitart még sokáig. :)

Emellett volt más is, amivel vidám pillanatokat szereztek nekünk már nap közben is – és utólag, a képeket válogatva ismét. Azt hiszem, nem jártunk még olyan esküvőn, amit önmagában a vőlegény/menyasszony arcjátéka, mimikája igazán szórakoztatóvá tud tenni… ebben a műfajban Balázs és Dóri viszi a prímet. Az itteni képválogatásban is van egy-két gyöngyszem, de a diavetítés alapos megfigyelése még többet ad. Nem ez az egyetlen ok persze, amiért a diavetítést érdemes megnézni… :)

Merthogy jelen blogbejegyzés lényege természetesen egy esküvői diavetítés: fogadjátok szeretettel! Így láttuk mi Dóri és Balázs esküvőjét:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Az első találkozón minden párt meg szoktunk kérdezni, hogy miért éppen minket választottak – hiszen oly sok esküvőfotós van az országban. Így Blankát és Bálintot is kérdőre fogtuk, a válaszból pedig két fontos dolog derült ki: az egyik inkább lelki, a másik inkább szakmai. A lelki tényező: fontos volt nekik, hogy aki az esküvőjüket fotózza, a számukra legfontosabbakról hozzájuk hasonlóan gondolkozzon, és például egy templomba ugyanazért lépjen be, mint ők.

Az inkább szakmai, fotózáshoz kötődő észrevétel pedig, amit megjegyeztünk: megemlítették Bori és Zoli esküvői képeit – azt a bizonyos esküvőt, esküvőfotós pályafutásunk egyik legszebb emlékét Kisjakabfalváról, a régi túronyi református templom festett fa padjaival és mennyezetével, a villányi tájjal, és összes gyönyörű részletével, varázslatos hangulatával. Nem ők az elsők, akik megemlítik – de most utólag már világos, hogy miért is jutott eszükbe… :)

Merthogy Blanka és Bálint az ország egyik legszebb vidékére vitt minket, ahol ráadásul nem csak a táj, de a falu, Jósvafő is egy kis csoda. Ehhez vegyük hozzá a kazettás mennyezetű, domboldalban épült, szépséges régi református templomot, vagy mondjuk vessünk egy pillantást az ízig-vérig a helyhez illő részletekre és dekorációra, és talán már az is ráérez a hangulatra, aki nem volt ott. Külön figyelmébe ajánlanám az időjárás miatt folyton aggódóknak: sátras esküvő volt a parókia udvarán, dél körül az év egyik legkomolyabb felhőszakadásával – és mindez mit sem ártott a hangulatnak. Csupán a délutáni kreatív fotózás remek felhőit, és végtelen kilátást nyitó tiszta levegőjét köszönhettük neki. :)

Együtt volt ismét mindaz, ami egy esküvőt Magyarországon széppé tehet, és ami jellegzetesen ide illik. Igyekeztünk mindezt egy rövidke diavetítésbe csomagolni, fogadjátok szeretettel! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!