Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Érdekes, hogy milyen sokszor derül ki korábban számunkra ismeretlen párokról is, hogy milyen könnyen megértjük egymást, mennyire hasonló dolgokat látunk fontosnak. Ágival és Attilával viszont különösen jó dolgunk volt: ez az összhang már nem is ért meglepetésként. Lelkiekben is hozzánk közel álló pár, akikkel ráadásul egy gyülekezetbe is járunk. Sőt: Attilát már évek óta ismerem, ráadásul ez nem független a fotózástól sem… :)

Szerettük is őket fényképezni, és jó volt egy kicsit “barátként” is ott lenni, nem csupán fotósként. Az esküvőfotózás legnagyobb kihívása életszerű, természetes fotókat készíteni valakiről, aki amúgy nincs hozzászokva a fényképezőgéphez (legalábbis nem “arról” az oldalról). De van néhány dolog, ami ezen segít. Ha például ideges várakozás helyett hosszan el tudunk beszélgetni a vőlegénnyel, amíg készülődik a menyasszony, azt jó jelnek tekintem. Márpedig most ez is megtörtént… :)

Eszternek hála sikerült egészen remek helyet találni a fotózáshoz is, így a hajszál híján 40 fokot bent a hűvösben, a hideg márványnak dőlve vészelhettük át, nem is akármilyen környezetben. Szeretünk nagy terekben fotózni, és tér most volt bőven… :)

Délután aztán visszatértünk a jól ismert pasaréti templomhoz, ahol már a lépcsőn várt minket az ifi alkalmi kórusa… meg persze sok-sok ismerős, barát és családtag. Jó volt ott lenni veletek, együtt is örülni veletek!

Az esküvő napját (és picit az előző délutánt is) elmesélni hívatott diavetítést fent, a bejegyzés elején láthatjátok… reméljük még sokszor fog segíteni, az emlékeket felidézni. :)

Petra és Ricsi esküvője a gyönyörű zebegényi templomban. Családias vendégsereg, meghittség, közvetlenség, vidámság, az idei legletisztultabb menyasszonyi ruha egy iszonyatosan meleg nyári napon. Jó volt veletek lenni, sok boldogságot kívánunk még egyszer! A többit mondják el a képek és a bejegyzés alsó képére kattintva elérhető zenés diavetítés!

(Külön köszönet az új/fél-képfényező tagnak, aki ezen az esküvőn társam volt – Patrik, nem csak kitűnő férj, de fotóstárs is vagy!)

Annyira jó helyre vittek minket Balázsék, hogy a szavak helyett inkább rögtön a képekre térünk. :)

Hadd meséljünk csak annyit, hogy pont jó helyen voltunk itt. Nagyjából két szóban leírhatóak az első, második és harmadik benyomásaink a velük való találkozások után: természetesség és harmónia. Szerettük is ezt a délutánt, és minden szempontból jó dolgunk volt: gyönyörű fényeket is kaptunk ajándékba.

Nem minden ötletet követett megvalósítás, a sziklamászás végül elmaradt… Ugyan megnéztük volna, amint Balázs fél kézzel a sziklán lógva, másik kezével Noémit magához ölelve halad felfelé – de be kellett látnunk, hogy nem tudnánk utánuk mászni a fényképezőgéppel. Ezért (és csak ezért) ez végül elmaradt. :)

Szeretjük a vidám mosolygós embereket. Különösen jó ez otthon, délelőtt a készülődésnél. :) Zsófiéknál e téren (is) jó dolgunk volt: anya és két lánya egészen jó hangulatban várta az esküvőt. :)

A jókedv persze egész nap kitartott – mert egy esküvő tele van tréfás részletekkel. Csak arra kell figyelni, hogy amit viccre is vehetünk, amiatt ne idegeskedjen senki. :) A változó felállásban készülő “kiscsoportos” képek pl. általában nem a kedvenceink, de néha egészen jó jelenetek adódnak – általában a gyerekek miatt. Mert ők néha másként gondolják. :)

Voltak persze komolyabb pillanatok is…

A fotózással vártunk pár napot (az esküvő napjába már nem fért bele) – így legalább tehettünk egy kirándulást Szentendrére, a harmonikaszótól hangos Duna-part, a fröccs-lelőhelyként üzemelő cirkuszi kocsik, a bizalmatlan macskák és a megbízhatatlan lángosok városába. :)

Diavetítés a képre kattintva!

Borús reggelünk volt és szinte egész délelőtt zuhogott az eső. Mégsem volt kétségbeesés, szomorkodás, sokkal inkább nevetés és jókedv az egész készülődés alatt.

Csak a pap bácsi volt picit morcos abban a gyönyörű kis templomban, amibe a nagy vendégsereg alig fért be. Jó volt látni itt is néhány homályos szempárt, őszinte mosolyokat és megható tekinteteket. A gratuláció közben az eső is elállt és már csak a fű volt harmatos, mire kiértünk a kratív képeket elkészíteni.