Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Elérkezett két kedvenc kötéltáncosunk esküvője is, sőt: azóta lassan már tapasztalt házas embernek számítanak – úgyhogy ideje volt, hogy lerántsuk a leplet a fényképekről. Egy olyan esküvő fényképeiről, amihez ezer szállal kötődünk.
Mert fényképeztünk már a családban egy esküvőt (sőt, azóta a lassan gyarapodó kis családot is), úgyhogy már ismerősként értem vissza ebbe az igazán gyerekszobába. :) Azután persze ismerős volt maga a templom és a gyülekezet is, hiszen itt nőttünk fel mi is – az pedig már csak a hab a tortán, hogy bár a jóbarátként érkezett ifjú lelkész nem feltétlen kellett volna ismerős legyen, de csak hajszálon múlott, hogy nincsenek még róluk is esküvői fényképeink. :)

És mindezen, szemnek láthatóbb dolgoknál is fontosabb az az ismerős légkör, ami körülvett minket – és amiért előre örültünk neki, hogy Dórival és Gergővel tölthetjük ezt a napot (talán elárulhatjuk azt is: vártuk már.) Egyedül csak azt sajnálom picit, hogy kivételesen Esztert delegáltuk a vőlegényhez, és én mentem a menyasszonyhoz reggel – különben biztosan nem nyugszom, amíg nem tanulok meg Gergőtől nyakkendőt kötni. Így kénytelen leszek külön képzést kérni. :)

Az viszont egyértelműen kiderült, hogy a Képfényező csapat fontos képességekkel erősödött idén: bár sirályul tudó csapattagunk még nincsen, de hogy Eszter kiemelkedően beszél, de legalábbis kapcsolatteremt gyermekül, az a képeket nézegetve alighanem egyértelmű… :)

Fogadjátok szeretettel a diavetítést – amiben reménység szerint elmesélünk mindent úgy, ahogy mi láttuk. :)

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintás után nagyobbra is nőnek ám... :)

Egy régi ismerős vagy barát esküvője mindig öröm. Az elmúlt évek tapasztalata alapján a házasság nagyon jó dolog, és hálásak vagyunk az Úrnak, hogy ezt mostantól Anett is Andris is megtapasztalhatja. :)

Mi persze nem csak azért voltunk ott, hogy ennek örüljünk; fényképezőgépet is vittünk magunkkal – és ebben is örömünket leltük. Sok más egyéb mellett azért, mert volt egy békés, nyugodt előző esténk a fotózásra, és a naplemente egyértelműen jobb, mint a déli verőfény az esküvő napján. :) Másnap a reggeli, készülődős képek után Eszter egészen lenyűgözve mesélte, hogy Anettnél mintha egy levendulaillatú tündérországba csöppent volna (ez a néhány éves ismeretség alapján pont Anettra vall); Andrist pedig éppen úgy ismertük meg, mint aki határozott léptekkel pontosan, rendben és időben érkezik mindenhova – az esküvőjére is. És úgy tűnik, nem ismertük félre. :)

Az alábbi diavetítésben igyekszünk röviden elmesélni e szép ünnepnap eseményeit, fogadjátok szeretettel:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek! :)

Az idei év egészen korán kezdődött a Képfényező számára: Karolina és Gergő még februárban felébresztett téli álmunkból. Tegyük hozzá, joggal: az esküvőre olyan szép tavaszi időt kaptak, hogy a “téli álom” egészen idejétmúltnak tűnt. Úgyhogy a velük ünneplő időjárásnak köszönhetően igazán szép, napos képeink is lettek. :)
Izgalmasnak is ígérkezik ez a hamar kezdődött év a Képfényező csapat számára: Karolina és Gergő esküvője volt az első, ahol már előre tervezetten fotóztunk együtt (a tavaly még inkább csak ígéretes “beugróként” közreműködő) Beliczay Eszterrel, és ez idén egész évben így lesz. Üdv a fedélzeten, szép fényeket, sok örömet! :)

Karolinával még egészen régről ismerjük egymást: osztálytársak voltunk a Fasorban. Így aztán örömmel mondtam igent, amikor Karácsony és Szilveszter között megkeresett (no, akkor egyébként tél volt, kb. -20 fok a Balaton-felvidéken. :) ). Szeretek régi, ismerős arcokkal találkozni, és nyilván könnyebbség, hogy nem az első kávé mellett kezdünk összeismerkedni – de mindig izgulok kicsit, hogy milyen gyorsan fogjuk megtalálni a hangot a kevésbé ismerős vőlegénnyel. Nem volt nehéz… Gergőnek ezúton is köszönet a nyílt, őszinte tekintetért, hangért, hozzánk-állásért.

Nem tudom és nem szeretném túlmagyarázni, de vannak olyan emberek, olyan párok, akikre valahogy jó ránézni. Én nem azért, mert jól áll az öltöny vagy a csipke… hanem az olyan apróságok miatt, amiket azért némi odafigyeléssel szerintem bárki lát és érez. Egy esküvőn egy komoly, hosszú és igazából ismeretlen útra “engedjük” a barátainkat – és persze izgatottan figyeljük, hogy indulnak neki. Most úgy érzem, Karolinát és Gergőt mindenki nyugodt szívvel engedhette erre az útra – ahogy ők itt ketten össze tudtak nézni, és amilyen természetesnek tűnt, hogy ők ketten összetartoznak, az magáért beszélt. Maradjon is ez így – Isten áldjon benneteket! :)

Mint az figyelmes szemlélő számára a képeket nézegetve kiderül: Karolina és Gergő mozgalmas hetek-hónapok elé néz, de a hátralévő csendes, nyugodt estékhez fogadjátok szeretettel az alábbi diavetítést, és lentebb néhány kedvenc képünket. :)

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám... :)

Betti és Balázs képeit nézegetve a legszembetűnőbb, hogy volt egy világos elképzelésük az esküvő hangulatáról, stílusáról. Mi több, ezt az elképzelést szerették annyira, hogy nem sajnálták az időt – részleteket, kiegészítőket válogatni, vagy például az összképhez illő táncot tanulni. Bár ahogy én elnéztem, inkább egy élvezetes, jó mókának vették az egészet, és nem valamiféle nyűgnek, amitől sajnálni lehet az időt… ráadásul mindketten, és ez itt a lényeg. :)

Ez nekik jó élmény, és a fotósnak is öröm – mi most csodálkoztunk rá, hogy sokszor mennyire kevés (de jól kitalált kevés) kell a jóhoz. Mert mondjuk az egymáshoz és az összképhez illő mandzsettagomb, csokornyakkendő és „hózentróger” (hogy nagyapámtól is kölcsönözzek egy szót) igazából apróság, de egészen más szintre emel egy amúgy jó öltönyt. És ez igazából nem azért lett jó végül, mert önmagában jól mutat a képeken – hanem attól, hogy mennyire jól érezték magukat Balázsék az egészben. Érdemes úgy végignézni a képeket és a diavetítést, hogy csak az arcokat figyelitek. :)

Időnként el szoktam mondani, hogy a helyszíneket vagy a fotózás témáját első sorban nem is azért találjuk ki, mert azok önmagukban olyan jók vagy szépek – hanem hogy a párjaink jól érezzék magukat közben, mert ez már meglátszik az arcokon, tekintetekben. Betti és Balázs az élő példa erre. :)

Úgyhogy mi magunk is örülünk nektek – jó volt a ti képeitekkel zárni az idei évet. Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén! :)

Nem tudom, van-e olyan műértő tekintet, akinek feltűnik: bár Eszter vagy Juli nélkül ritkán járok esküvőre fotózni, ezúttal a képek egy része egy másik Eszter szemét, és finom érzékét dícséri. Ugyanis, bár az esküvői képeik tanúsága szerint jól állt neki a „túloldal” is, legújabb Eszterünk átmerészkedett a fényképezőgép innenső felére, és itt sem tűnik elveszettnek… meglátjuk, mit hoz a jövő, de lehet, hogy a továbbiakban is váltogathatja az oldalakat. :)

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Még ha olyan “igazi”, papírra írt Képfényező bakancslistánk nincs is, valami hasonlót legalább a gondolataink között azért tartunk – én például évek óta szeretnék egyszer Pannonhalmán fotózni. Mióta először ott jártam, azóta tudom – nem egyszerűen csak az gyönyörű amit felépítettek ott, de ahova építették… szintén. Ahogy a Bakonyon keresztül autózva közeledtem, és kezdett feltűnni a távoli dombtetőn az apátság: azt hiszem, erre mondják, hogy “inspiráló”. Máshogy veszek kezembe a fényképezőgépet is… úgyhogy Csillának és Balázsnak hálás lehetek – nekik köszönhetem, hogy végre itt is fotózhattam. Következőnek Bélapátfalváról várok érdeklődőket. :)

És bár Eszter, szeptember elejére már igen szépre gömbölyödő pocakja miatt, ide már nem kísérhetett el, mégsem maradtam egyedül a fényképezőgép mögött… :) Ott volt ugyanis a vendégek között egyike azoknak az embereknek, akivel már régóta szerettem volna egyszer együtt fotózni: Zoli, aki pár éve Villányban, illetve Kisjakabfalván még a fényképezőgép másik felén állt. A blogon és a diavetítésben látható képek egy része az ő munkája. :)

Hálásak lehetünk az ÚRnak: “rezgett a léc” az időjárást illetően, de végül nagyon szép kora őszi délutánt és estét kaptunk éppen addig, amíg fotózni akartunk – és csak akkor szakadt le az ég, amint a “tető alá került” a buli. Így aztán csak rajtunk múlott, hogy milyen képeket tudunk mutatni… reméljük, nem okozunk vele csalódást. Fogadjátok szeretettel a diavetítést. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)