A(z) ‘Baja’ címszóval jelölt bejegyzések:
Nelly & Attila
Sok más mellett az “ó” és az “új” jól eltalált keveredése jut eszembe Nellyék esküvőjéről. Keressük ezt sokszor, mindenféle alkalmakkor. Még ez a néhány, állítólag a viktoriánus korból ránk maradt, sokat idézett verssor is erről szól:
“Something old, something new
Something borrowed, something blue
And a silver sixpence in her shoe.”
Akárhogy is nézzük, mindannyian szeretnénk megtalálni valami jó keverékét a réginek és az újnak. Nellynek és Attilának sikerült. :) A nap sok kisebb-nagyobb részletét kiemelhetnénk, de a legszembetűnőbb talán a vacsora volt: nem jártam még olyan esküvőn, ahol ennyire kiegyensúlyozottan sikerült vegyíteni a hagyományt és azt, ami nekünk, mostanában fiataloknak is a sajátunk. Főleg nem úgy, hogy mindenki jól is érezze magát. :)
Hosszú napunk volt egyébként, és jó rá emlékezni. Legfőképpen azért, mert egyszerre volt szemük a részletek iránt, és lelkük egymás és a láthatatlanul fontos dolgok felé. A kis smink-sarok vagy a bőrillatú Rolls-Royce nyilván sokaknak feltűnik, és egyszerre látjuk szépnek és stílusosnak… de az első találkozással járó szipogás, és a torokban szorult gombóc miatt volt igazán jó ott lenni.
Szigorú volt érkezéskor, később megenyhült… :)
Az este tanulgattuk kicsit a “mulat” és a “bulizik” szavak jelentése közti különbséget is. És mindkettőre volt alkalom, mindkettőt megszerettük. A néptáncos múlt villámgyorsan bújt elő Attilából, és mire észbe kaptunk, már az egész násznép talpon volt – a “mulat” szó értelmezéséhez pedig közelebb vihet, ha az arcokat (is) figyeljük. :) Aztán zenét és stílust váltottunk, és a násznép talpon maradt… :)
“Azért vannak a jó barátok”… :)
Találkoztunk tehát mindennel, amit egy esküvőn keresünk. Volt szépség, elfogódottság, öröm, mulatság. Más dolgunk nincs is, mint megpróbálni mindezt most egy diavetítésbe sűríteni – köszönet az élményért, fogadjátok szeretettel:
Diavetítés a képre kattintva!
