Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Egy ködös novemberi estén találtam a leveleim között egy kedves meghívást a PR-Evolution Dance Company -tól, a “Mind1” című előadás fotós próbájára.

Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Refektórium. Remek helyszínválasztás volt, az amúgy is intenzív érzelmi töltetet hordozó tánc, amire különösen ráerősít, hogy a hely kicsi, a néző közel ül a táncosokhoz, minden apró lélegzetvételt hall, lát és érez.

Emellett külön érdekes volt, hogy amikor leültem fotózni, körülöttem kb. 20-25 fényképezőgép meredt ugyanarra a kb. 6×6 méteres területre. És ez jó helyzet, szeretem… ilyenkor gondolkozni kell; nem szeretem ugyanazokat a képeket készíteni, amit rajtam kívül még tucatnyian. Emiatt többet néztem, kevesebbet nyomtam a gombot; és ez jó.

Ha először (át)érzem, amit fényképezni fogok – mert van időm, megtehetem, és kellően nyitott is tudok lenni mindehhez, akkor általában úgy érzem, valamit a történtek lényegéből láttam és tudtam elhozni. Legalább magamnak. :)

Bő egy évvel ezelőtt szerepelt már itt, a Képfényező blogon egy bejegyzés, valamint egy csokor fénykép – egy balerina fotói voltak, a Művészetek Palotájából, illetve a Budai Várból. Azóta eltelt egy év, de ez a kedves katalán lány még mindig Budapesten volt, ráadásul a tavalyik képeket mindketten szerettük – nekem pedig lett egy-két új ötletem, kicsit jobb felszerelésem, így aztán elhatároztuk, hogy más helyszíneken ugyan, de megismételjük. :)

Egyre inkább rászoktunk az elmúlt hónapokban, hogy “turista” szemmel járjunk-keljünk Budapesten. Varázslatos helyeket, épületeket találtunk, adta magát a gondolat, hogy egy-egy igen szép fotótémát vigyünk be a városba – keressük meg azokat az épületeket, ami mellett sokszor csak elsétálunk. Pedig éppen ezektől szép ez a város. Jó gondolatnak tűnt, hogy egy nálunk vendégeskedő katalán lánynak mutassuk be kicsit a várost, ahol egy évet eltöltött. Különösen annak fényében, hogy a tánc, balett szépsége, kecsessége, a mozgás és a test klasszikus művészete igen jól kiegészíti ezeket az épületeket.

You may remember a blog post from the last year, with photos about a nice Catalonian ballerina at different points of Budapest. This year, with fresh ideas and a bit more powerful equipment, we’ve decided doing it once more… The concept was to find some hidden treasures of Budapest, missing from guidebooks but giving the unique atmosphere of the downtown area – and bring together the architecture with the beauty, gracefulness end elegance of dance and ballet.

Így aztán megkerestünk kettőt a kedvenc bérházaim közül, körfolyosóval, kovácsoltvas korlátokkal, patinás lépcsőházakkal. Kíváncsi is voltam kicsit a lakók reakcióira, de Cristina végül osztatlan sikert aratott. :) Csodálkozó, elismerően bólogató, óvatosan tapsoló, beszélgető és a látottakat dícsérő lakók között élveztük a délutánt, kerestük az összeillő íveket, vonalakat, színeket és fényeket – árnyékokat. Élmény volt, szívesen folytatom bármikor, bárkivel. :)

A másik, régóta dédelgetett terv a Gellért-fürdő felkeresése volt. Színes, kicsit keleties, misztikus és izgalmas hangulatú hely. Csak egy szép és dinamikus táncos kellett hozzá. :) Sikerült is egyeztetni velük mindent, zárás után, a maradék kevéske fényt kihasználva bejutottunk – némi örömmel tapasztaltam, hogy a 40 fokot és 100% párát jobban bírja a technika, mint a fotós. :) Területtől, témától, foglalkozástól függetlenül mindig nagy öröm, ha az ember egy régóta dédelgetett, tervezgetett álmát valóra válthatja – nekem itt és most ezzel sikerült, hálás vagyok érte. :)

Another long time planned dream of mine was to shoot photos and the Gellért Bath. It’s colourful, mystic and excitingly hot atmosphere was almost crying for a beautiful and dynamic dancer, offering a perfect background to communicate with… And thank’ God, both Cristy and the technique could managed the extremely hot and steamy climate, so we have the photos I’ve been dreaming about… :)

Nagy köszönet Cristina Porres Mormeneo-nak a közreműködésért, a művészi szeméért és ötleteiért, valamint a századforduló Budapestjének és a Gellért-fürdőnek a helyszín biztosításáért. :)

So bing thanks to Cristina Porres Mormeneo for her artistic contribution, ideas, time, concentration and elegance – and of course for Budapest and the Gellért Bath for offering these beautiful locations. :)
By clicking on the photo below, you may see a slideshow, with the song “Budapest” by Jehtro Tull – another foreign artist, once visiting this beautiful city.

Az alábbi képre kattintva egy diavetítés látható a délután és este folyamán készült képekből (egy, valaha nálunk vendégeskedő, külföldi zenekar (Jethro Tull)  “Budapest” című zenéjére – jó volt rátalálni, hibátlanul illeszkedik a koncepcióhoz):

Egy kisebb válogatás a kedvenc képeimből:

A tánc világnapját megelőzően immár kilencedik alkalommal került megrendezésre a “Táncfórum” a Nemzeti Táncszínház jóvoltából. Az idei záróelőadáson pedig kedvenc társulatomat láthattuk. Mióta én fotózni járok hozzájuk, ekkora sikert a nézőtér felől még nem arattak – de meg is érdemelték. :)

Egerházi Attila új darabjának, a Frozen Roses-nek premierje volt az igazi újdonság – a készülő mű próbáira egyszer már benézhettünk, egy korábbi bejegyzésben szerepel is néhány fotó. Az okos mondatok faragását hagyjuk a táncszakmára, én csak annyit írok: tetszett. És nem csak azért, mert végre egyszer _elég_ fény volt egy táncelőadáson… :) Volt egy-két kevésbé megszokott mozdulat, emelés, figura. Ezek közül a kedvencem ez itt, jobb oldalt (és ez az, ami a próbatermes bejegyzést is indította).

Emellett láttuk még az “Akvarell szivárvány”-t,valamint Mário Radačovský (Szlovák Nemzeti Balett) koreográfusi munkáját, a “Vacsorát”. Ez utóbbi ténylegesen a tánc és a színház keveréke, a jelmezeket, berendezést, valaminta  történetet illetően is – szeretem az ilyet. :)

Néhány kép kedvcsinálónak szerepel itt is – aki pedig kedvet kapott hozzá, azzal találkozunk június 13-án a Nemzeti Táncszínházban! :)

A Thália Színházban először jártam fotózni, a társulatnál sokadszor. Ráadásul mindhárom darabot láttam már korábban, mitöbb: itt a blogon is szerepelnek már a Bolero, a “Les Bras de Mer” (korábban: Déja vu) és a Carmen képei.

De eltelt már sok idő, mióta legutóbb tánc-előadáson fotóztam, ideje volt már, hiányzott. Ráadásul azóta új gép is került a kezembe – meg kell hagyni, a D300 más világ a D70s-hez képest… megbízható és gyors AF, kiszámíthatóan jól működő fénymérés, gyorsaság, kezelhetőség. Tulajdonképp csak ennyi a különbség… :) Ja, meg hogy ezek a képek most mondjuk A/3 méretben kinyomtatva is jól néznének ki, hiányzik belőlük a zaj.

A hangmérnök srácnak ezúton is köszönet, elég jó helyre juthattam be fotózni, pedig a kezdés előtt kicsit kérdéses volt még a helyzet…

Visszatérve a táncra: a Bolero még mindig lendületes, mondhatni tüzes. Látványos világítás, ragyogó színek – igazi fotogén koreográfia. A Carment valahogy kevésbé szereti a fénykézőgép – immár másodszor érzem ezt, nem lehet véletlen. Nem tudom miért, de annyi baj legyen… :)

A “Les Bras de Mer” (Tengeröböl) c. duett kedves, emberi és érzelmes. Szerettem ezt a darabot már korábban is, azóta meg talán még inkább. A társulat repertoárjából talán a kedvencem, itt éreztem azt, hogy szívesen végignézném még egyszer. Ha valakinek átjött az Amélie c. film életszeretet, kedvessége és vidámsága – az ugyanezt fogja érezni itt is, és nem csak a sok közös zene miatt.

Végre-valahára ismét eljutottam kedvenc táncegyüttesemhez is… ami mindenképp jó jel. Az elmúlt néhány hónap nehézségei után lassan megint sikerül időt szakítani olyan dolgokra is, amit egyszerűen csak szeretek.

Mint például táncot fotózni. Egyelőre nem előadás, nem voltak csillogó ruhák, táncosokat követő reflektorok – helyette szép lassan alakuló mozdulatsorok, kirajzolódó koreográfia, meg persze munka, küzdelem. Jó dolgom volt, ők már tudták, hogy fotózni megyek, és elég szabadon is mozoghattam egy ideig.

Kedves kis csapat, továbbra is szívesen megyek hozzájuk – a következő előadásokon is igyekszem majd ott lenni. Addig is, néhány kép a próbateremből: