Képfényező blog » Budapest

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

A(z) ‘Budapest’ címszóval jelölt bejegyzések:

Zsófi & Isti

Már a szentendrei, hajnali jegyesfotózás képeinél leírtam, hogy Zsófi esküvője mindenképpen megkülönböztetett figyelmet kapott – és emiatt nem tudtam kipróbálni, mi lett volna, ha nem így indul a nap. De tegnap óta biztos vagyok benne (mert valaki, aki eddig csak a képeket látta, megerősített benne), hogy emiatt a különösen barátságos tekintetű srác miatt 10 perc után hasonlóan éreztem volna. :)

Mindig jó persze olyan esküvőn fotózni, ahol évek óta ismerek sokakat, a családból és a barátok közül egyaránt – kevésbé kell megküzdeni azért, hogy az elejétől kezdve önmaga merjen lenni mindenki körülöttünk. De most talán jól érezhető már a diavetítés elejétől kezdve, hogy ezzel biztosan nem volt gondunk. És ez jó, mert mind Istit, mind Zsófit olyan, azonnal érezhető (és remélhetőleg a képeken is jól látható) szeretettel vették körül a barátaik, testvéreik, szüleik, amit önmagában jó volt látni, átélni – és ami igazából fontosabb, mint egy bármilyen látványos és drámai fellegekkel díszített égbolt, de persze azért ez utóbbinak is örültünk. :)

Fogadjátok szeretettel a végre-valahára elkészült diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén!

A képek kattintásra megnőnek ám! :)

Marcsi & Béci

Marcsinak és Bécinek több okból is hálásak vagyunk. Önmagában menő, hogy valaki egy egész hetes eseménysorozattal ünnepli az esküvőjét, az nagy öröm nekem (a fotósnak), hogy Budapest egyik legizgalmasabb épületébe, az Óbudai Gázgyárba megyünk fotózni – de az már végképp szokatlan, hogy a fotózás örömére az esküvő előtt egy héttel egy komolyabb összejövetelt is szerveztek a közeli Graphisoft Park nagyobbacska fái alá – igazán kedves volt tőlük. :)


Viccet félretéve azért a budapesti polgári szertartás után, már csak a színpompás sütemény hegyek-völgyek láttán is az a gyanúm, hogy nem bánta senki a kétszeri találkozást – így legalább kétszer is megünnepelhettük Marcsit és Bécit. Mindez nálunk is egy “dupla” blogbejegyzést ért, első felvonásként / bemelegítésként következzen az első hétvége és a gázgyári fotózás képeiből készült diavetítés, és néhány kiemelt kedvenc fotónk lentebb:

We <3 Balaton :)

Egy héttel később pedig a Balaton partján találkoztunk, az utóbbi idők legkellemesebb esküvői környezetében. Kellemes szellővel fújdogáló enyhe, napos, barátságos idővel, a földvári magasparton, a Balaton felett néhány tíz méterrel futó sétányon. Üde virágdíszekkel, szélben szálló türkiz ruhákkal, mindenféle felesleges idegeskedés vagy feszültség helyett egy jókedvű menyasszonnyal, és a cimborákkal egymást ugrató vőlegénnyel – olyan hangulatban, amit minden esküvőre szívesen magunkkal vinnénk. :)

Másodikként fogadjátok szeretettel a Balaton-parti diavetítést és kedvenc képeinket:

SaveSaveSaveSave

SaveSave

Kata & Dávid

Kata és Dávid esküvőjén sajnos nem tudtunk ott lenni (épp Hannáék esküvőjén voltunk aznap), de ez kivételesen nem is volt igazán nagy gond: ők első sorban azt szerették volna, ha kettejükről készítek néhány (sok? :) ) képet – azaz egy kreatív fotózásra kértek. Megtisztelő felkérés volt, ha jól emlékszem az elhangzottakra, akkor sokáig nem is terveztek hasonló képeket egyáltalán, de aztán valahol belefutottak a Képfényező fotóiba, és elhitték, hogy ez akár jó is lehet… kaptunk egy esélyt. Remélhetőleg sikerült élni vele, és tényleg saját magukat látják viszont a képekben. :)

Külön nagy pirospontot érdemelnek a vagányságuk miatt: olyan velem még sosem volt, hogy egy menyasszony rábólintson egy napkeltés, hajnali fotózásra (még úgy sem, hogy nem közvetlenül az esküvő napján fotózunk – de most Kata és Dávid megragadta a lehetőséget, amit én is csak az esélytelenek nyugalmával vetettem fel. Örültem neki, így ugyanis nem csak a szép fényeknek örülhettünk, hanem a tömeg hiányának is: nehéz volna máskor egy fotózás kedvéért pl. kiüríteni a Halászbástyát, vagy akár csak az amúgy gyönyörű fényeket és színeket biztosító Jezsuita lépcsőt. De ki korán kel… :)

Ízig-vérig budapesti sorozat lett, a város klasszikusan szép látképeivel – mivel én magam is nagyon-nagyon szeretem ezt a várost, élveztem ezt a reggelt, a Vár reggeli csendjétől a Szabadság-híd nyüzsgéséig mindenhol. Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képemet lentebb!

Timon & the family :)

Szokták mondani, hogy egy gyermek vagy unoka összehoz egy családot – Timon esetében ez szó szerinti, földrajzi értelemben is igaz. Adódott ugyanis a pillanat, amikor a több országban, egymástól meglehetősen távol élő szülők, nagyszülők és persze az unoka éppen mind egy helyen, méghozzá egy remek helyen, Budapesten voltak… és nekem már csak egy rövid sétára kellett vállalkozni, hogy néhány családi fotón mindenkit egyszerre szerepelhessen. Mivel a nagyszülőktől nem kértem külön engedélyt, hogy itt ország-világ elé tárhassam őket, be kell érnetek egy képpel, ahol Timon és egyik nagypapája zavarba ejtően keveredik… de el kell hinnetek, hogy van két nagymama, két nagypapa, összesen 4 fejjel, 8 lábbal és 8 kézzel. :)

Jó is volt Timiéket hosszabb idő után újra látni, amikor utoljára találkoztunk (és fotóztam is őket), még csak egy gitárt szorongattak a kezükben a Duna-parton, azóta új kihívások után néztek. Azóta Timon segít kitölteni a rendelkezésre álló idejüket – de ahogy elnéztem, jól megvannak. :))

Dóri & Ádám

Az idei év utolsó esküvője következik itt, a Képfényező blogon. Ilyenkor, ha rámtör a “szezonvégi” hangulat, elő szoktam venni mindenféle emlékeket és összesítéseket – így jöttem rá, hogy Dóri és Ádám esküvője Képfényező csapat életében éppen a századik esküvő volt, ami igazán szép jubileum. :)

Erre ugyan csak tegnap jöttem rá, de visszanézve azt kell mondjam, mindenképp igazán jó párost találtunk (vagy inkább: találtak ránk) a szezonzáróhoz, mindkét nekünk fontos “síkon”.

dori-adam-014 dori-adam-011

Egyrészt: vagányak, kedvesek és fotogének, ami a fotósnak mindig öröm. Ráadásul úgy alakult, hogy két, régóta dédelgetett tervemet is valóra válthattuk, két olyan helyen fotózhattunk, ahol régóta szerettem volna. A képek egy része az enyészettől nemrég megmentett óbudai Gázgyár százéves, szinte székesegyháznak is beillő épületében készült – ez az a fajta építészet, amiben Budapest valóságos aranybánya. És az igazi nagy “hab a tortán” a Gellért-fürdő volt: évekkel ezelőtt fotóztam ott egyszer egy kedves katalán balerinát, és azóta szerettem volna néhány esküvői képpel megpróbálkozni a kékes-zöldes zománcos csempék és a gőzfelhők között… és most végre sikerült, bár volt benne kihívás bőven. :)

dori-adam-018 dori-adam-008 dori-adam-031

Másrészt, hogy a szívünkhöz nőtt Kis Herceget idézzük: “ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan“. Veszélyes mondatnak tűnik ez egy fotós számára… de éppen ez a kihívás az, ami miatt még mindig szeretek esküvőket fotózni. A legfontosabbakat nem lehet lefényképezni, de mindenféle apró jeleit igen… egy-egy tekintetben, elgondolkodó arcon, ölelésben, mosolyban, nagy gonddal készült ajándékokban, vagy egy sokat látott Biblia átadása melletti hosszú kézszorításban. Egy biztos: lelkiekben gazdag volt Dóri és Ádám esküvője, és ezért hálásak vagyunk. Reméljük, hogy ez a “láthatatlan” is érződik a képeken.

dori-adam-025 dori-adam-027 dori-adam-037 dori-adam-048

No, és igazságtalanok lennénk, ha nem emlékeznénk meg a koszorúslányokról, akik igazi színfoltként (méghozzá milyen színesként :) )a nap minden részét feldobták. :)

dori-adam-004 dori-adam-019 dori-adam-035

És még egy személyes megjegyzés a végére: valahogy úgy alakult az életem, hogy időről időre összetalálkozom Pannonhalma szellemével… és mindig elgondolkozom, hogy lehet, hogy ilyen mély nyomokat hagy bennem már egy-egy találkozás is azokkal, akik ott nőttek fel. Van ott valami titok, ami érződik az embereken, a kiállásukon (az angol “presence” jobb szó lenne ide),  az összetartó baráti társaságokon, az egymást nagyon kevésből felismerő volt diákokon… de önmagában az Apátság is olyan helyszín, ami megérinti az embert. Tudom, mert jártam ott párszor, sőt pár éve fotózhattam ott is egy esküvőt. Ádámék esküvője volt a legutóbbi ilyen találkozás Pannonhalmával… és megint azon kaptam magam, hogy hazafelé a kocsiban azon töprengek, mi lehet a titok. :)

Node, lépjünk túl a szavakon, következzen az, amiért ott voltunk: a fényképek. Elsőként egy pár perces kis diavetítés, ami reményeink szerint megmutat minden fontosat. A vetítés alatt, a bejegyzés végén pedig találhattok egy csokorravalót a kedvenc fényképeinkből, hosszabban is nézegethető formában.

Dóri & Ádám esküvő from kepfenyezo on Vimeo.

A képek kattintásra egész nagyra is nőnek ám... :)