Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Az igazi, hamisítatlan nyári esküvők sorát idén Orsi és Norbi nyitotta – legalábbis nálunk. És ha már magyar nyár, akkor hol máshol lehetne, mint az Alföldön? Így aztán a szikrázó napsütés, tikkadt szöcskenyájak, szalmabálák, délibábok, lovardák és nádtetők világába kerültünk… :)

És bár nehéz egy egész, hosszú napot pár percben elmesélni, azért igyekeztünk mindenből egy keveset az alábbi diavetítésbe sűríteni – nyugodt készülődést, réti virágokat, szalmabálákat és napsütést, a mizsei templom kellemes hűs levegőjét és a szívderítően kedves és személyes hangon szóló nászmisét, a délutáni napfény elől a fűzfa alá húzódó polgári szertartást, és persze az este kibontakozó lagzit is:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Minden esküvőhöz kötődnek emlékeink, valami olyan jellemző momentum, ami különlegessé teszi… Johannáék esetében egyértelmű: este hazaérve kiderült, hogy ugyanarra gondoltunk Eszterrel. Johannához viszonyítva mi még csak pókerarcot mutató menyasszonyokat fényképeztünk. :) Talán sosem találkoztunk ilyen élénk és kifejező arcjátékkal, és ez a fotósnak amúgy is segítség: nehéz úgy érzelmeket fényképezni, ha nem látszik igazán, bár belül érezzük… de most nem kellett ezzel küzdenünk.  :)

És talán még egy dolog: minden esküvőt feldobnak a gyereket. Ők nem tudják, hogy “kell viselkedni”, ők ugyanolyan gyerekek ilyenkor is, legfeljebb díszesebb ruhában. És őszinték: jól érzik magukat vagy unatkoznak, játszanak bárkivel és bármivel… azt hiszem, erre mondják, hogy “önfeledt”. Jó nekik – és jó nekünk, amikor épp észrevesszük. A legszórakoztatóbb fényképeink szoktak lenni. Személyes kedvencem a pici lány, aki a templom hátsó sorából figyelte, ki tudja mióta, hogy mit csinálok ott – mire aztán észrevettem a pad pereme fölött kukucskáló kapucnis megfigyelőt. :)

No és persze menyasszonyi arcra írt érzelmek, és mindenkit megnevettető gyerekek mellett azért történt még sok más egyéb is – aki kíváncsi mindenre, annak figyelmébe ajánljuk a diavetítést:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Bár sokszor megkérdezik, nem unjuk-e, még mindig szeretünk esküvőket fényképezni. Minden pár, minden ember más, és egy-két találkozó, beszélgetés vagy akár fotózás után mindig kiderül valami, ami különlegessé teszi a számunkra (is). Zsuzsi és Nico esetében az első ilyen pont akkor érkezett el, amikor megkérdeztük, hol találkoztak. A “Transzszibériai Expressz” nem tartozik a szokványos válaszok közé… :)

Ehhez pedig, akárhogy is nézzük, kell annyi vagányság, mint a szúnyogoktól hemzsegő ártéri erdőbe történő kimerészkedéshez, különösen alkonyatkor – ha valaki esetleg nem emlékezne, a jegyesfotózásra gondolunk… Persze vagánynak lenni érdemes: mindkét esetben kaptak valamit az élettől: Szibériában társat, legutóbb a szúnyogok között csupán néhány közös fényképet, de reméljük, ez is örömet szerez. Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy nekik jutott, amire éve óta várunk: egy fotózást, ahol egyszerre kapunk napsütést és fekete felhőket. Zsuzsi és Nico esküvőjén végre elérkezett az alkalom erre is… :)

Történt persze aznap sok más is, és mi mindenhol ott voltunk… úgyhogy dőljetek hátra, tekerjétek fel a zenét, és élvezzétek a vetítést:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

“Moscht eleeg idegesch valyok…” :)

Attila már tavaly nyáron tudta, hogy ő szeretné fotózni az esküvőjüket. Talán ők is sejtették… Mert aztán valamikor a télen megcsörrent a telefon – Peti volt az, a lánykérés fotózására kért fel egy lelkes paparazzit. :)

Kicsit később, egy kávé és a jó kis reggeli mellett már a közös ötletelésnél tartottunk négyesben. Több, évek óta dédelgetett tervünkkel találkoztak az elképzeléseik – mert ötleteik is voltak ám, nem is akármilyenek!

Nemrég örömmel írtuk, hogy Grétáéknak köszönhetően lett egy remek téli jegyesfotózásunk. És azóta kihúzhattuk a kívánságlistáról a balettcipőt is. Köszönet érte! Van sok esküvői anyagunk és egy balerinás sorozat is korábbról, de egyszerre összehozni ezt a kettőt még nem sikerült. Eddig. :)

Örülünk, hogy egymásra találtatok – szépek vagytok együtt, jó rátok nézni. Vigyázzatok egymásra (is…)! Szeretnék még képeket rólatok… és ha minden igaz, lesz még rá okunk. ;)

Fogadjátok szeretettel a diavetítést az esküvőtök képeiből:

Kriszti és Máté igencsak megleptek minket, mikor az esküvő előtti hetekben azzal álltak elő, hogy nem bánnák, ha a nagy napon nem lenne szokványos időjárás, például esne az eső…

Gyönyörű napunk volt, szikrázó napsütéssel ÉS NAGY HÓVAL :-) ami a tavasz kirobbanása után igazán nem volt szokványos!

Így aztán a hideget megvető bátorsággal kimerészkedtünk és kihasználtuk a szép fehér hátteret majd kerestünk hozzá néhány élénk portát a Krisztiék közelében húzódó pincesoron. A garantált megfázást némi hógolyózással, forró teával és fűtött autóval próbáltuk elkerülni – mint utóbb kiderült, sikeresen!

A fagyos napoknak köszönhetően meglehetősen hideg volt a pátyi templomban, még az ujjaink is elgémberedtek.
Mégis, valami nagyon mély és meghitt, érzelemmel fűtött órát tölthettünk együtt, nevetéssel és sírással, énekkel és imádsággal. Belül egyáltalán nem fáztunk :-)

Végül Krisztiék kívánsága is teljesült, és bár esőt nem kaptak aznap, egy kedves meglepetés részeként “áldás-záporban” lehetett részük.

Kriszti és Máté! Mi sem kívánunk többet a közös életetekre, minthogy záporként hulljon Rátok az áldás!

Köszönjük, hogy együtt örülhettünk veletek, fogadjátok szeretettel a képekből válogatott vetítést!