Képfényező blog » Blog Archive » Stella & Ádám

Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Flower

Stella & Ádám

Az önmagában nyilván nem újdonság, hogy a saját esküvőjére mindenki hosszan, izgatottam készül… de azt hiszem ezt nyugodtan újraértelmezhetjük Stella és Ádám esetében. Mikor megkerestek minket sajnos úgy láttuk, hogy a kitűzött dátum már foglalt. Majd második pillantásra feltűnt, hogy ők bizony nem a következő szezonra szeretnének időpontot egyeztetni, hanem egy évvel későbbre (és közben majd’ annyit tudtak már előzetesen az esküvőjükről, mint aki egy évvel korábbra tervezett). És ez a nap szerencsére még szabad volt, meghívtak, elvállaltuk… de azt csak most értettük meg, mit jelentett a hosszú, alapos felkészülés.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez valami szörnyű stresszt jelent a kevésbé fontos részletek miatt, és a mondjuk a menü összeállítása felett érzett aggodalom töltött ki másfél évet, azt meg kell nyugtassuk: nem erről van szó. Viszont önmagában a lánykéréshez vezető út egy, átlagember számára nagyjából élethosszig tartó rejtvényfejtés át vezetett – és most, hogy ezt leírom, szerintem senki nem tudja elképzelni, ez mit jelent. Ha összegyúrnánk az összes Verne és Agatha Cristie regény rejtélyeit és megfejtendőit, akkor még csak egy könnyed hétvégi kihívásnál tartanánk… :)

Az esküvőt egy természetközeli helyre, családias környezetbe szervezték. Kicsit aggódtunk a kitartó eső miatt, de egyik pillanatról a másikra kiderült az ég és délutánra éppen csak a vattapamacs felhők maradtak az égen. A délelőtti monszunra csak azok a barátok emlékeztek, akik terem csinosításából a barátok is kivették a részüket, hogy minden olyan legyen, ahogy Stella és Ádám elképzelte. Eközben pedig sorra érkeztek a rokonok a házi süteményes tálakkal együtt. Jó volt érezni, hogy mindenki mennyire nagy szeretettel és odafigyeléssel készült (a sütiket például előre megírt “névtábla” várta, és mindenki éppen azt hozott, amit vártak… ami, lássuk be, nagy érték egy esküvőn).

Ha egy szóval kellene jellemezni az esküvőt, talán azt mondanám természetes; minden harmonikus és visszafogott, mégis különleges volt. Szerettük. :)

 

A ceremóniára a Stelláék által megálmodott ligetben, a tó partján, a fák ölelésében került sor. A szertartás egyértelműen rájuk volt szabva, a már megszokott frázisok nélkül. Ezt az egymáshoz írt szívhez szóló fogadalmak tették igazán különlegessé. Mondanom sem kell, hogy érzelmekben itt sem volt hiány (érdemes a “háttérben” feltűnő arcokat is figyelni).

A kreatív fotózásra egy külső helyszínen került sor. Már a jegyesfotózáskor is egy izgalmas helyre vittek el minket, így most sem féltünk attól, hogy nehéz dolgunk lenne. Ez alkalommal senki sem esett a patakba, így minden percet kihasználtuk, hogy a lehető legjobb pillanatokat elcsípjük. Azt hiszem, nem is nagyon kell többet hozzáfűznöm… Stelláéknak ismét volt egy jó tippjük. :)

Tovább talán kár is lenne tovább húzni az időt, hiszen ha “egy kép többet mond ezer szónál”, akkor a diavetítés már egy regényt is helyettesíthet. :)
A vetítésbe igyekeztünk belesűríteni minden fontosat, reméljük szeretni fogjátok (a bejegyzést pedig néhány kedvenc képünk zárja):

Kattintásra a képek nagyobbra is nőnek ám! :)

 

 

Please follow and like us:
error

Tags: , , , , ,



Most szólj hozzá... :)