A(z) ‘diaporáma’ címszóval jelölt bejegyzések:
Landsort
Stockholm körül a Balti-tenger partja ezernyi kisebb-nagyobb szigetből áll, ez svédül a Skärgården (angolul “Stockholm Archipelago” néven szokták emlegetni). Sok szigeten laknak, élnek emberek, másokon nyaralók, hétvégi házak állnal – és hozzájuk kötött csónakok várakoznak, mert itt ugye busz nem jár. :) Vagyishogy igen, de az is úszik…
Magunkfajta túrista ilyenekkel közlekedhet – így voltunk már az ősszel Huvudskär szigetén is. Waxholmsbolaget a helyi “úszó BKV” neve, az ő “W” betűvel díszített kék-sárga zászlójuk alatt hajóztunk most is, a kisebb szigeteket és sziklahátakat kerülgetve. És élvezve a napsütést, mert hála az Úrnak ismét jó időnk volt… :)
Ezúttal a Huvudskär-nél jóval nagyobb Landsort szigetére vezetett utunk. Csak az egyik vége lakott – vagyis van ott kb. 10-15 ház -, ettől eltekintve a sziget nagy része lakatlan, jópár évvel ezelőttig a haditengerészet használta, de ez már múlté. Néhány ott maradt, a sziklába vágott géppuskafészek és ágyúcső árulkodik még a (közel)múltról.
A régebbi múltról pedig egy világítótorony, amit az elmúlt párszáz év alatt néhányszor újjáépítettek, modernizáltak (pl. bevezették a villanyt, a jó ég tudja, honnan), és továbbra is hirdeti, hogy ebben az irányban ez a szigetvilág pereme, vége. Innentől kifelé, amíg a szem ellát, csak a nyílt tenger…
Öresund-szoros (Dánia, Svédország)
Október elején lehetőségem nyílt egy két napos kürutat tenni a Svédországot Dániától elválasztó Öresund-szoros két oldalán.
Első nap hajnalán: Nyhavn, Koppenhága gyönyörű régi kikötője.
Huvudskär
Svédország talán legszebb és legjellegzetesebb arca: a szigetvilág.
Jelen esetben a Stockholm környéki szigetvilág, a Skärgården egyik legszebb pontja, Huvudskär szigete.
A képekből készült zenés diavetítés (diaporáma) megtekinthető a képre kattintva:
Norvégia, 2006. október
Hosszú álmodozás után az első utunk volt Norvégiába: repülővel Oslo-ig, onnan majd’ 24 óra vonatozás Trondheimen keresztül Bodo-ig, a vasút északi végpontjáig.
A táj, amit a vonatból láttunk, minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű. A sarkkörön való áthaladás pedig olyan volt, mint a 18. születésnap: nem érez az ember közvetlenül semmit, de valami mégis más, valamin túljutott – visszagondolva már tudja, hogy számít.
Bodo-ben egy alvás, majd másnap kora reggeltől estig busz Narvikon keresztül Tromsö-be.
Ezen az úton legszívesebben végigmennék még tízszer… nagy hegyek, sziklák, fjordok, tenger, hidak és kompok – Norvégia sava-borsa.
Estére megfájdult a nyakunk a sok nézelődéstől… :)
Tromsöben 5 nehezen felejthető nap és leginkább egy még nehezebben feledhető éjszaka – a sarki/északi fény (“Aurora Boralis”) semmihez nem hasonlító, világító, sejtelmesen mozgó, a horizont egyik végétől a másikig ívelő zöldes-lilás-sárgás játéka.
Utolsó nap reggel hóesésre ébredtünk… a látvány pazar volt. Tromsö szigete körül havas hegyek, a hófelhőkkel küzdő napfény – és metsző hideg, fütyülő szél.
A tengerparton 10-12 perc után olyan szintig fagyott a kezem, hogy nem bírtam megnyomni az exponálógombot a fényképezőgépen. :)
