Képfényező blog | fotók, gondolatok…

A nyáron, a jegyesfotózás képei kapcsán az írtuk, hogy nagyon örültünk Nóri és Zsolti szalagos-árvalányhajas-táncos képeinek… nem csak azért, mert régóta szerettünk volna valami hasonlót fotózni, hanem azért is, mert valahogy olyan természetesen illett hozzájuk, otthonosan és jól érezték magukat benne. És így sokkal jobb, mintha valami mesterkélt, kitalált helyzet lett volna csupán. Szeretem, ha valaki természetesen érzi magát jól öltönyben + fehér estélyi / menyasszonyi ruhában; népviseletben vagy “esti bulizósban” is. Mert nem a ruha és a körítés határozza meg az embert, hanem éppen fordítva – és most pont ezt láttuk. Azt hiszem, az esküvőről is ez fog először eszünkbe jutni – persze ha a baráti kör jó részét egy táncegyüttes adja, az sok mindent megmagyaráz… a népviseletet mindenképpen. :)

Persze az esküvő nem az esti tánccal és bulival kezdődött, úgyhogy érdemes azért diavetítést az elejétől kezdődően végignézni. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám... :)

Szeretnénk egy nagy felkiáltójelet tűzni e mellé a bejegyzés mellé. Mert már-már a karácsonyi ajándékit bontogató gyerek izgatottságával készültünk erre a fotózásra… régóta dédelgetett, és nehezen kivitelezhető tervünk volt, és most végre valóra vált. Szeretjük Budapestet, mert egy kiemelkedően szép város. Főleg, ha a legszebb arcát nézzük: a várost keresztülszelő folyót, és a gyönyörű esti világítást – rég óta szerettünk volna egy esti/éjszakai fotózást itt, a Duna partján. Csak a megfelelő alkalmat kerestük hozzá, és most eljött ez is. :)

Ahogy már az esküvő képeinél említettük: Nóriékkal a levelezés úgy kezdődött, hogy ők valójában nem is magára az esküvőre, hanem egy külön fotózásra hívtak minket. A második-harmadik levél után rájöttünk, hogy komolyan gondolják: “és igen bevállalunk bármilyen helyszínt” – ilyet fotósnak mondani pedig veszélyes… :)  Ekkor kezdtünk el mi is komolyan gondolkozni, és aztán hosszú beszélgetés után érkeztünk meg az éjjeli fényekhez és a Duna-parthoz. Volt még néhány kifejezetten jó és izgalmas ötlet, például a gőzös is így került elő az esküvő napján – és talán még a jövőre is hagytunk valamit…  :)

Meg kellett küzdeni ezekért a képekért, hálásak is vagyunk érte mindenkinek. Nórinak és Ádámnak, hogy az esküvő után két nappal ismét öröm volt fényképezni őket, szépek és fesztelenek tudtak lenni; köszönjük a velük érkező háromfős “mosoly & világítás különítménynek”, hogy beragyogták az estét :), köszönet Szipli Tamásnak a csodalámpáért, és nem utolsósorban az Istennek a jó időért (a Lánchídról már láttunk a Budapesttől délre villámló, de minket elkerülő vihart).

Következzenek hát a képek, amikre régóta vágytunk:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

-> a képeket is végig lehet kattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)

Bár sokszor megkérdezik, nem unjuk-e, még mindig szeretünk esküvőket fényképezni. Minden pár, minden ember más, és egy-két találkozó, beszélgetés vagy akár fotózás után mindig kiderül valami, ami különlegessé teszi a számunkra (is). Zsuzsi és Nico esetében az első ilyen pont akkor érkezett el, amikor megkérdeztük, hol találkoztak. A “Transzszibériai Expressz” nem tartozik a szokványos válaszok közé… :)

Ehhez pedig, akárhogy is nézzük, kell annyi vagányság, mint a szúnyogoktól hemzsegő ártéri erdőbe történő kimerészkedéshez, különösen alkonyatkor – ha valaki esetleg nem emlékezne, a jegyesfotózásra gondolunk… Persze vagánynak lenni érdemes: mindkét esetben kaptak valamit az élettől: Szibériában társat, legutóbb a szúnyogok között csupán néhány közös fényképet, de reméljük, ez is örömet szerez. Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy nekik jutott, amire éve óta várunk: egy fotózást, ahol egyszerre kapunk napsütést és fekete felhőket. Zsuzsi és Nico esküvőjén végre elérkezett az alkalom erre is… :)

Történt persze aznap sok más is, és mi mindenhol ott voltunk… úgyhogy dőljetek hátra, tekerjétek fel a zenét, és élvezzétek a vetítést:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

“Moscht eleeg idegesch valyok…” :)

Ha a lényeget szeretnénk összefoglalni, akkor Basti tegnapelőtt elhangzott szavait kell idézzük (igyekszünk pontosan fordítani): “Amikor először találkoztunk, azt mondtuk, hogy számunkra az elkapott pillanatok a legfontosabbak – és ez az, ami a képeken látszik.” És bár saját magunkkal szemben mindig kissé kritikusak vagyunk, azért ez nyilván jó esett: mégis csak ezt tartjuk az esküvői fotózás lényegének. :)

Nagyon jó, számunkra is élményt jelentő napot töltöttünk egyébként Zsófival, Bastival és a barátaikkal, családtagjaikkal: egy csapat vidám, jókedvű emberrel, akik mindent megtettek, amit egy barát az esküvőért tehet. Rögtön délelőtt megadták az alaphangot a Basti számára meglepetést jelentő fotó-válogatással. Alighanem szintén őket “terheli a felelősség” azért, hogy Zsófiék saját bevallásuk szerint sokkal jobban élvezték a saját esküvőjüket és az esti bulit, mint azt gondolták.

Budapest a legszebb arcát mutatta ezen a szép, napos nyári délutánon, mind a Várban sétálgatva, mind a Duna-parton a busz tetejéről nézve – a Várban ráadásul nem csak a fotók kedvéért bukkantunk fel, hanem a németajkú evangélikus gyülekezet lelkészének jóvoltából Basti és Zsófi úgy fogadhatott egymásnak hűséget, hogy ezt a templomban ülők közül bárki érthette, bármely nyelvet is beszéli. :)

No de, hagyjuk inkább a képeket mesélni a szavak helyett: hadd ajánljuk első sorban a bejegyzés tetején lévő diavetítést mindenki figyelmébe, és persze emellett az itt látható néhány kedvenc képünket is!

Szeretjük Budapestet, mert ezerféle arca van. Jó is itt fotósnak lenni, hosszú utazgatás nélkül egészen különböző környezetben fényképezhetünk hétről hétre. Az egyetlen dolgunk, hogy mindenkivel megkeressük a “hozzáillő hangulatot”, helyszínt. :)

Különösen érdekes, milyennek látja a várost az, aki nem itt nőtt fel, sőt: külföldről érkezett. Bastival nagyon jól jártunk, mert nem az útikönyvekből tájékozódó turista szemével nézte a várost, hiszen élt itt hosszabb ideig, ezalatt felfedezte a saját kedvenceit is. Így aztán most Zsófi és Basti kedvenceiből válogattunk, de nem lőttünk el minden lehetőséget az esküvő előtt – most a zsidónegyed utcáit, házait és romkocsmáit jártuk körbe.

Szerettük mind a nyüzsgő, színes forgatagot, mind a kissé már kopottas, de még így is sokszínű házakat, udvarokat és lépcsőket. Néha olyan érzésünk volt, mintha turistaként sétálgatnánk a barátainkkal – talán csak az volt szokatlan, hogy a város helyett inkább őket fényképeztük. :)

Kíváncsian várjuk az esküvőt, egy életvidám, kreatív párt ismertünk meg. Hogy mást ne is mondjuk, szerettük az összes apró részletet és kiegészítőt. Ilyen kevés kell ahhoz, hogy a “hétköznapi” viselet is ötletes legyen. :)