Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Nagyon szeretem a játékos embereket: a játékból nem lehet, nem szabad kinőni. Némi keresgélés után találtam az alábbi Platón idézetet, ami egy jó okot mindenképpen megmutat:

Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.

Van persze sok más okunk is a játékra… de visszagondolva a Dóriékkal közös sárkányeregetős délutánra, igazat kell adjak Platónnak.

Mert eltöltöttünk velük egy délutánt a dombok között, jól éreztük magunkat mind a négyen, és rövid idő alatt megszerettük ezt a két végtelenül mosolygós, nyugodt és jókedvű embert. És így utólag már azt is értjük, miért maradt el mindenféle idegeskedés az esküvő napján is. Mindenesetre szívből kívánjuk nektek, hogy ezt az önfeledt játékosságot tartsátok meg még sokáig. Jól fog még jönni. :)

Jól esett nézni, milyen türelmesen, precízen teregetik ki a nagy paplant, kötözgetik a zsinórokat, minden kapkodás és idegeskedés nélkül. És bár a sok sárkány egyike megmakacsolta magát, nem jöttünk rá, mennyi idő kellene ahhoz, hogy Atilla türelme elfogyjon (és az Dórinak is jó hír lehet :) ). A sárkányok működéséről is sokat tanultunk, sőt: alig tudtam visszaparancsolni magam a fényképezőgép mögé, miután Atilla a kezembe nyomta a négyzsinóros (!) sárkány kormányát. :)

Megtanultuk továbbá Dóritól még azt is, hogy a szappanbuborék-fújó valójában munkaeszköz. Legalábbis ha logopédusnak áll az ember… a szélre persze érdemes figyelni, mert ellenszélben nem működik, hátszélben pedig önműködő buborékgéppé változik. De ez utóbbi egészen szórakoztató tud lenni. :)

A lentebbi képre kattintva láthatjátok a diavetítést, sárkányeregetéssel, napfénnyel, vidámsággal, piknikkel és az ajándékba kapott gyönyörű fényekkel:

Mindig öröm, ha egy pár készül a fotózásra, ötletei vannak – jól mutatja, hogy fontosak nekik a képek. Emese és Ricsi esetében nem volt kétségünk e felől. :)

Londonig nem jutottunk ugyan el, de végül Kiskunhalas határában is egészen jó dolgunk lett. Némi kihívást jelentett a kanapé és a piknik odaszervezése is… de ennyire jól időzített, iszonyatos nyári vihart aztán már végképp nem sokan hoznak. :) És milyen jól tették, az utolsó pár képre évek óta várok…

Ez a néhány fotó persze nem minden, de reméljük, kedvet csinált a diavetítéshez. Kattintsatok a képre!

Kattints a képre a diavetítéshez!

Hosszas tervezgetés, időjárás-figyelés és készülődés után összeállt a kép: volt napsütés, mező, pipacsok és egy szuper kis Fiat, néhány évtizeddel ezelőttről. No meg persze egy vőlegény és egy menyasszony, akikről eddig is tudtuk, hogy jól áll nekik a retró – most az is kiderült, hogy az oldtimer Fiat-ot pont nekik találták ki. :)

És hogy Attila pár nappal ezelőtt mondatát idézzem: nem is gondoltuk volna, hogy ennyire jó helyek vannak, ennyire közel Budapesthez. Merthogy a tengernyi zöldellő-sárgálló mezőért nem kellett messzire menni. Minthogy a végtelen pipacsmezőért sem (ami Niki szerint még Monet-t is megihlette volna). :)

A lentebbi képre kattintva elérhető diavetítés ezt a nyarat hivatott megidézni tehát:

Diavetítés a képre kattintva!

A bőség zavarával küzdöttünk egyébként, mert hogy nem csak “mezei” képeink vannak ám, hanem Attiláék Budapest egyik legszuperebb lépcsőházát is megtalálták nekünk a Gerlóczy-ban, így ezt sem hagyhattuk ki. A lentebbi válogatásba így bekerültek ezek az “urbánusabb” képek is, és persze egy rövidke mezei ízelítő is – abból, amiért érdemes a diavetítésre kattintani. :)

Ha jól emlékszem, már az első találkozásunkkor is esett. De nem igazán zavart, kávéztunk egy jót míg kicsit megismertük őket és beszélgettünk róluk, az esküvőjükről.

Ez a nap is zivataros napnak indult… Sikerült arra a mindennapos zuhés időszakra terveznünk Móni és Péter előzetes fotózását, így napközben komolyan elgondolkoztunk, hogy el kellene halasztanunk az alkalmat. De milyen jó, hogy nem tettük. :) Ugyanis estére mintha mi sem történt volna, minden felszáradt és gyönyörű napfényes estét kaptunk a Városliget környékén.

Ahogy hirtelen “beszökött a nyár”, de legalábbis a tavasz, úgy elkezdtünk az idei fotózásokon gondolkozni, és ezzel párhuzamosan eszünkbe jutottak a korábbiak is. És ekkor jöttünk rá, hogy az egyik kedvenc anyagunk nem is szerepel a blogon. :)

Egy olyan párost fotózhattunk, két alkalommal is, akik jó barátaink, és mindemellett fotózni is jó őket. Mert összetartoznak, ha lehet így mondani, “jól állnak egymásnak”. Két nyári délután (este) képeiből készült a válogatás itt, a bejegyzés alján, és a diavetítés, amely az alábbi képre kattintva látható:

Diavetítés

És persze ez kicsit a “bújtatott reklám” helye is. Akinek a tavasz/nyár meghozta a kedvét, jelentkezhet – név és cím a szerkesztőségben. :)